A dél-alföldi gulyakutakban még az aszályos időszakban is szépen zöldellnek a gímpáfrányok. A fodorkafélék családjába tartozó, védett gímpáfrány egy középhegységi faj, kifejezetten a hűvös szurdokvölgyek növénye. A többi páfrányfajhoz hasonlóan kötődik a hűvös, párás, állandó hőmérsékletű helyekhez. Spórákkal szaporodnak, és örökítő anyagukat a szél messzire el tudja vinni.
kmnp.hu / Szegedi Fruzsina
A páfrányok akár egészen távoli környezetben is felbukkanhatnak, ha megtalálják a számukra megfelelő környezetet.
Párás környezetben érzik jól magukat
A spórák számára ideális környezet lehet az Alföldön egy-egy gémeskút. A földbe ásott, téglákkal kirakott falú kutakat régen az állatok tömeges itatására használták, erre utal a csordakút elnevezés. A több méter mély kutak mélyén rendszerint még aszály idején is van talajvíz. A nyirkos, párás, hűvösebb közeg és a hőmérséklet is viszonylag állandó bennük.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon az alföldi természetvédők már néhány éve több gémeskútban is láttak zöldellő gímpáfrányokat, melyek a kút oldalát benőve, szép állományokat alkotnak. A gímpáfrány túléli a legnagyobb szárazságot és kibírja a fagyokat, mivel a kutakban a hőmérséklet nem változik olyan jelentősen, mint a föld felszínén.
"A hagyományt nem kell őrizni, hiszen nem rab. A hagyományt nem kell ápolni, hiszen nem beteg. A hagyományt megélni kell, együtt létezni vele, és törekedni arra, hogy ez az érték ne kopjon ki az emberekből."
