Balogh Péter, saját szavaival: hagyományérző gazdálkodó geográfus. A „Vízválasztó” mozgalom kezdeményezője “Vízgazdálkodási agrármatek” címmel posztolt egy költeményt a Facebookon.
A Tisza mellett gazdálkodó geográfus évek óta küzd azért, hogy hazánkban a vízgazdálkodást ésszerűbb alapokra helyezzék. Balogh Péter vezetésével a Vízválasztó mozgalom tagjai egy alternatív megoldási koncepciót alkottak a vízgazdálkodás terén jelentkező súlyos problémák rendszerszerű kezelésére. Ennek a megoldási javaslatnak kívánt különös módon ismét hangot adni a gazdálkodó.
Örülök annak, ha terjed, amit el akarok mondani. Közvetlenül egy Facebook hozzászólásból született a szöveg, közvetve pedig az elmúlt hónapok hatásai jöttek ki így belőlem. A vershez mellékelt képem kapcsán fontos tudni, hogy a legeltetés jövedelmező hasznosítása az alföldi területeknek, az iparszerű szántóművelésnél kisebb költséggel, gazdasági és időjárási kitettséggel, energiaigénnyel, szénkibocsájtással, miközben vízgazdálkodási és klímaszabályozási szolgáltatásokat is nyújt
– mondta Balogh Péter a Sokszínű vidéknek.
Péter azt is hozzátette, hogy az agráriumon nagyon sok múlik. Egy újabb bejegyzést ígért, melyben részletesebben is kifejti majd az alapvető fogalmakat, meglátásait. Addig is érdemes ízlelgetni a gyönyörűen megfogalmazott – szakmailag helytálló – sorait:
Vízgazdálkodási agrármatek
Számokat írok, ha szabad versben
és téziseket, hogy tanulhatóbb legyen,
hogy legyenek érthetőek és számon kérhetőek,
a számon kijött szavak a jövővel mérhetőek.
A nyári vízhozamokból (70 m3/s)
duzzasztással együtt sem (párszáz millió m3)
lehet kielégíteni a nyári vízigényt (5-10 milliárd m3)
a Tisza-alföldön (20-30 ezer km2).
Ehhez képest a nagyvizekből (árvíz-belvíz)
lehetne visszatartani a tájakban (árterekben)
annyi vizet, ami jelentősen segítene (2-3 milliárd m3)
a vízháztartás kiegyensúlyozásában (pont.)
A szabadversben szabad,
hogy nem rímelnek a szavak –
de lehet folytatom,
mert úgyis meg tudom
írni, hogy rímeljen,
hogy hogyan míveljen
a gazda a tájban
hogy legyen a spájzban
élelem és bor,
a félelem és por
helyett, ami akkor terem,
ezen a csodálatos helyen,
ha marad a szántás,
és elmarad a váltás.
Nyugi, ez nem kisajátítást jelent,
de nem is kotrást meg öntözést megent’,
hanem a szabályozás igazítását,
s így a használat változtatását.
Minthogy most hamis a szabályozás,
a mező- és a vízgazdálkodás,
mert irracionális használatokat tart fenn:
szántókat az árterekben lenn.
Ezek mélyfekvésű területek,
a lánykori nevükön árterek,
nem a megmaradt hullámterek,
hanem túl gátakon, ahol a belvíz remeg.
Ezek a drágán kiszárítottak,
most már csak veszteséget hoznak,
pedig lehetnének igazi édenkertek,
életet termelő hasznos területek.
A szántás már úgysem éri meg
a következő évtizedet,
mert a sivatagban, porban
hiába is menne jobban
a traktor, még ha precíziós is,
megszületett már a diagnózis:
az életet kiölte a szántogatás,
nem éri meg a felforgatás.
Mert szerkezetet nem épít a vas,
hanem csak rombol, pláne, ha saras,
mint avas szalonna a szájat,
vagy a savas bor a májat.
Hanem a talajt a gyökér építi,
de nem, ha a traktorját szépíti,
hanem ha növényben folytatódik,
s millió mikróba hozzá kapcsolódik.
Ha nem éri meg, hogy az ártérben víz legyen,
a vízből legelő, és azon marha egyen,
akkor rosszul számoltak – át kell programozni:
a józan eszünkhöz végre igazodni.
A vizek állapotáért felelősséggel gondolkodók egy szakmai konferenciát is szerveznek, melyet 2025. január 9-én 10 és 18 óra között tartanak az Országgyűlés Képviselői Irodaházában, Budapesten, a Széchenyi rakpart 19. alatt.
A Vízválasztó II. Konferencia célja, hogy bemutassák az új tájhasználati paradigma (táji vízvisszatartás) vízgazdálkodási és mezőgazdálkodási tartalmait, indokoltságát és megvalósíthatóságát. Emellett segítséget szeretnének nyújtani a kormányzat számára a vízgazdálkodási problémák kapcsán felszínre került kihívások korhoz igazított megoldására.
A VízVálasztó Koncepció lényege az új tájhasználati paradigma, minthogy a legfontosabb vízgazdálkodási problémák – árvíz, belvíz és aszály – alapvető oka, hivatkozási alapja és megoldási lehetősége a tájhasználatban van. A “Vízválasztók” szerint a megoldáshoz szükséges a nagyvizek táji vízvisszatartása a tájhasználat változtatása által, amit nem kisajátítással, hanem a szabályozás igazításával javasolnak – ahogy ez a versben is megjelenik.
