Természetjárás közben az ember olykor érdekes dolgokra is rábukkanhat. Pósa Tamás például egy különös “halomra” lett figyelmes a Bükk hegység egyik legszebb részén, természetvédelmi területen.
Ezt a “kupacot” a Magos-kőnél fotóztam. Kérlek Titeket, ne így emlékezzetek meg szeretteitekről, vagy valakiről aki közel állt hozzátok! Ebből így csak szemét lesz az erdőben, nem ide való! Legközelebb viszek magammal egy zsákot és összeszedem, bár a hamvakat, amit nem rég a sziklákra szórt valaki, már nem tudom…Nem ez a módja, intelligens ember ilyet nem csinál! Ha egy szál virágot hozol, azzal semmi gond, az elbomlik, de ez soha nem fog!
– ezekkel a gondolatokkal osztotta meg fotóját Tamás.
A Miskolcon élő túrázó eredeti szakmája hegesztő, rendszeresen jár fotózni a természetbe. Pósa Tamás sok helyen tapasztalt már hasonló állapotokat, a közelmúltban a Látóköveknél és Köpüs-kőnél is.
Nem csak kegyeleti dolgok, hanem maga a szemetelés is nagy gond. Amit tudok, megteszek, és vannak mások is. Nehéz tenni az ilyen viselkedés és szemlélet ellen. Azt kellene elérni, hogy saját magukkal szemben legyen annyi igényük, hogy ne éljenek szemetes környezetben
– mesélte a Sokszínű vidéknek.
Bejegyzése megosztotta az olvasókat, ki-ki saját vérmérséklete szerint értékelt. Az egyik hölgy szerint nagyon “primitívnek lenni ehhez”.
Keményen fogalmazott:
“Miért nem tud az ember a saját területén szemetelni, még az erdőt meg hegyeket is össze kell barmolnia mindenféle ál-indokkal.”
Egy másik kommentelő egészen másként vélekedett:
“Miért baj az, ha valakinek a hozzátartozója ott lett elszórva, és megemlékezik róla?! Miért giccsparadé, egy pár kedves dolog egy szál virág, gyertya, mécses stb…Nem gondolom azt, hogy halomban van ott a szemét! Nem olyan régen arra jártam, és szép, rendezett volt ott minden, amilyen szokott lenni!”
hamar érkezett a válasz is:
“…mert NEM ODA VALÓ! Emlékezzen szépen csendben maximum egy mécsessel, amit utána elvisz magával! Az meg ne zavarjon, hogy amúgy term.védelmi terület, ahol szigorúan tilos bármit elszórni, hamvakat ugyanúgy mint szemetet. Elvettünk már nagyon sok mindent a természettől, legalább a minimális megmaradt részt tartsuk tiszteletben!”
Tamás azt is hjangsúlyozta, hogy a hamvak szórásának vannak hivatalos szabályai, nem teheti meg bárhol az ember.
Megemlékezni lehet vágott virággal, nem kell mécseseket, mű dolgokat kivinni az erdőbe ehhez. Ha pedig van szemetük, azt vigyék haza vagy az első szemetesig. Akár egy negrós papír is szemét, még ha oly kicsi is. Itt a sok kicsi sokra megy. Ezt a világot kell gyermekeinkre hagyni, és szerintem nem mindegy, hogyan fognak gondolni az ősökre. Igaz a mondás: intelligens ember nem szemetel
– fogalmazott a természetjáró, akitől egy gyönyörű “fotós csokrot” is kaptunk. A felvételek csodálatos panorámáról tudósítanak.
Egyre gyakrabban ír a Sokszínű vidék elszomorító esetekről. A közelmúltban az előszállási temetőből ellopták az új lélekharangot. A szemetelés is komoly gondokat okoz, gyakran a természetvédelmi területeket sem kímélik az illegális szemetelők. Az is előfordul, hogy valaki úgy dönt, szándékosan megváltoztatja egy patak medrét. A mátrai vandálok ráadásul többször is megismételték a rongálást a természetvédelmi területen.