A kihalás széléről visszafordulva védett státuszból ismét vadászható állattá vált néhány évtizeden belül az aranysakál Magyarországon. Győrvári Attila, a Országos Magyar Vadászkamara Zala Vármegyei Területi Szervezetének a titkára a zaol.hu megkeresésére arról beszélt, rendelkezésre álló adataik szerint Zalában 2006-ban ejtették el az elsőt, majd 2021-ben már 300 egyedet hoztak terítékre, de ennél nyilván jóval nagyobb a számuk.
Mint mondta, opportunista faj, azaz rendkívül jól alkalmazkodik a változó körülményekhez. Megtalálja a táplálékát, ha kell, gyorsan változtat, apróvadakat, kölyköket, pockokat, rágcsálókat, de az emberi hulladékot is fogyasztja. Falkában él, az alfahím és nőstény egy életre együtt marad, a szaporulat nőstényei pedig egy évig a szülőkkel maradnak, a kotorékban közösen nevelik az utódokat, utána alapítanak új családot.
Falkában kommunikál, kooperálva vadászik, míg a róka például magányosan. Az együttműködési, mondhatni szociális készség mellett elképesztően tanulékony. Egy generáción belül adja át a tudást, ahol egyszer veszélybe került, oda nem megy többé, eleve nagyon óvatos. Megfigyeli a dámok borjazási szokásait, tudja, hogy hol és mikor ad életet több dámszarvastehén, ezekre a szülészeti szigetekre falkában megy és gyéríti a borjak számát
– magyarázta, hozzátéve, hogy ez Somogyban már látszik a dámszarvasok csökkenő számában.
Megdöbbentő jelenségnek nevezte a kóbor kutyákkal való párosodást, ami hibrid egyedeket hoz létre. Méghozzá úgy, hogy a kutya domesztikálódott, emberhez szokott tulajdonságait örökítheti, ezért az aranysakál a lakott területeken bátrabban közlekedik.
Arra a kérdésre, hogy kell-e tőlük tartani, Győrvári Attila úgy felelt, „mondhatnánk, hogy ne barátkozzunk, ha meglátjuk az amúgy nem túl tetszetős állatot, de van ő ahhoz elég óvatos, hogy elutasítsa az emberi érdeklődést.”
Azt biztos, hogy nem egy Fekete István regényből kilépő cukiság. A nyomát könnyen felismerhetjük, az aranysakálnak mind a mellső, mind a hátsó lábán a két középső ujj talppárnája a hátsó részen keskeny sávban összenőtt
– fogalmazott.
Az aranysakál ellensége jelen pillanatban tehát az ember lehet, aki kordában tarthatja a túlszaporodást. A mezőgazdászok számára akár hasznos is lehet, hiszen fogyasztja a termőföldek kártevőit, de a vadgazdálkodók aggódhatnak a nagyvadutánpótlás miatt, mivel kárt tehet az apróvadban, dámborjúban, őzgidákban, vadmalacokban.
Nemrég egyébként már Csernobilban is találkoztak aranysakállal, amire korábban sosem volt példa.
