A Körös-Maros Nemzeti Park mocsaras területeit, hosszasan víz alatt álló szikes rétjeit járva többfelé találkozhatunk zsombékos területekkel. Vajon mik is azok a zsombékok, hogyan alakulnak ki és mi közük van ehhez a gilisztáknak, tette fel a kérdést honlapján a park igazgatósága.
Mint válaszukban írták, a zsombék egy kis halomszerű, fűcsomóhoz hasonló képződmény, amely főként vízjárta területeken alakul ki. A zsombékokat a kis halmokon élő növények gyökerei és avarja tartja össze. Ezek a növények évente új hajtásokat hoznak, miközben az elhalt részeik lassan lebomlanak, de mivel a környezetük vízzel telített, ez a lebomlás részleges marad – így emelkedik ki a talajszint fölé a zsombék.
A zsombékképződésnek több változata is van, leggyakrabban sásfélék vagy más mocsári növények tömött, évelő töveiből keletkezik. A zsombékok kialakulásában és magasságuk növekedésében a felszín alatt élő iszapgiliszták is fontos szerepet játszanak.
Közvetett módon is tetten érhető a giliszták munkája ezeken az élőhelyeken, ugyanis az általuk átdolgozott üledék porózusabb, jobban levegőzött, ami hatással van a zsombék gyökérrendszerének fejlődésére is.
Ezek a kisméretű, felszín alatt élő állatok befolyásolják a lebomlást, a tápanyagkörforgást és talajszerkezetet is. A jóval nagyobb testű legelő jószágokkal együtt pedig formálják a zsombék fejlődési dinamikáját és a környezetük biológiai sokféleségét is. A zsombékok méretével arányosan nő ugyanis a növényfajok diverzitása: minél több mikroélőhely tud kialakulni, annál több faj fordulhat elő ezeken a különleges élőhelyeken, olvasható a cikkben.
