Salföld a Káli medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében található, és nem túlzás azt állítani, hogy a Balaton-felvidék egyik legszebb települése. A falu Badacsonytól keletre, a Balatontól pedig 3 km-re fekszik.
Salföld felejthetetlen pillanatokat tartogat azoknak, akik a kikapcsolódásra és a nyugodt pihenésre vágynak. A falunak alig 70 lakosa van, így a település a béke kis szigete, ahol minden porta külön értéket képvisel. Hangulatos utcácskáit gondosan felújított nád- és cseréptetős, oromdíszes, fehér falú parasztházak szegélyezik, a leghosszabb utcája a Kossuth utca. A házak szinte kivétel nélkül régi építésűek, az 1700-as,1800-as években épültek. Amiket felújítanak azoknak is meghagyják a régi jegyeit. Az itt élők érzelmileg szorosan kötődnek a meseszép vidékhez.
Az itt eltöltött idő nem csak kikapcsolódást nyújt, hanem a lelket is simogatja. A picike, varázslatos utcák, a gondozott porták a mai napig hűen őrizik a régi idők emlékeit. Itt a múlt darabjai megbecsültek, szemmel láthatók és kézzel érinthetők.
Kerekes Norbert – akinek gyönyörű fotóit már több alkalommal bemutattuk a portálunkon -, november első napján újra látogatást tett ezen a festőien szép településen.
Salföld számomra egy különleges hely. Nem először jártam ott, és mindig ugyanaz a nyugalom és varázslatos hangulat fogad. A falu csendje, a kőházak és a természet közelsége valami megfoghatatlan békét adnak. Ősszel Salföld különösen gyönyörű – az aranyló lombok között sétálva az ember úgy érzi, mintha megállna az idő. A friss levegő, a madarak hangja és a környék színei minden alkalommal feltöltenek. Számomra Salföld nem csak egy hely, hanem egy érzés – a Balaton-felvidék szíve, ahová mindig jó visszatérni
– vázolta fel Norbert Salföldhöz fűződő érzéseit, aki minden évszakban meglátogatja ezt a számára varázslatos helyet.
A csodás természeti adottságokat már 900 körül a honfoglaló magyarok is felismerték, hiszen ekkor kezdődött a település története, ezután pedig csak egyre nőtt, szépült és virágzott egészen a török hódítás idejéig. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult.
Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Csak 1711 után éledt újra a falu, ismét egyre többen költöztek a festői szépségű tájra, új házakat emeltek, és mezőgazdaságból, állattenyésztésből éltek. Salföld hamarosan több száz lakost számlált, a nagy növekedésnek pedig a II. világháború és az azt követő nehéz idők sem állták útját. Ez a tendencia egészen a ’70-es, ’80-as évekig kitartott, amikor megnőtt az elvándorlási arány, és szinte már alig lakta pár család a települést. Megszűnt az iskola és a helyi tanács is.
Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 2025. január 1-ei adatok szerint összesen 70 fő lakja, ami csökkenést mutat az előző évekhez képeset.
A cikkben szerepelő fotókat Kerekes Norbert készítette.
Már több olyan helyet bemutattunk, ahol a nyugalom, a csend és a gyönyörű vidék öleli magához a látogatókat, az egyik Kelet-Mecsek piciny falucskája, vagy a Kőszegi-hegység nyugalmat árasztó mesefaluja.
