Dornics Ákos nem mindennapi felvételeit már több alkalommal bemutattuk a portálunkon. Ákos a vadvilág szerelmese, akinek a kitartó és türelmes munkáját újra és újra meghálálja a természet, nem túlzás azt állítani, hogy teljesen a bizalmába fogadta őt. A természetfotós olyan pillanatoknak lehet a szemtanúja, amilyenekről sokan csak álmodnak.
Az erdők rengetegében már szeptember utolsó hetében véget ért a gímszarvasok násza, aminek a helyét októberben a dámok barcogása vette át, jelenleg pedig a muflonkosok szerelmi harca szól az erdő fái között. Azonban aki a természetben nyitott szemmel és értő füllel jár, annak bizony nem mindennapi meglepetésekben lehet része. Ez így történt Ákossal is.
A természetfotós november derekán egy kiadós hóesés után indult ki az erdőbe, hogy megörökítse a fehér hópaplan alá bújt tájat.
Titkon reméltem, hogy talán szerencsém lesz, és láthatok valamilyen vadat is – ilyenkor minden állat különösen szépen kirajzolódik a hó tiszta kontrasztjában. Kora reggel már ott álltam az erdő szélén, de eleinte alig láttam mozgást. Lehúzódtam egy les közelébe, és türelemmel vártam, hátha előbukkan valahol egy erdőlakó
– kezdte izgalmas történetét Ákos a Sokszínű vidék megkeresésére.
A percek annak rendje szerint egymást követték, amikor egyszer egészen közelről szarvasbőgés ütötte meg a fülét. Mivel jól ismeri a területet, rögtön tudta, hogy merre érdemes elindulnia. Óvatosan, nesztelenül követni kezdte a hang irányát.
A sűrű, szálfás részben két bika mondta a magáét, néhány tarvad kíséretében. Gyorsan letérdeltem egy vastagabb fa tövéhez, jó takarásba, és kedvező széllel vártam, hátha elém lépnek. Negyven percig csak hallgathattam a hangjukat, de látni semmit sem láttam. Ekkor hirtelen 3-4 tehén sétált át előttem, ám a bika továbbra sem mutatta magát
– vázolta fel az egyre izgalmasabb pillanatokat.
Telt az idő, Ákos pedig türelemmel várakozott. Újabb tíz perc telt el, mire végre kilépett a fák takarásából egy fiatal tehén, majd mögötte egy fiatal bika.
Alig néhány pillanat múlva rázendített, majd a tehén beállt elé, és a bika felmászott rá. Szinte el sem hittem, hogy november végén ilyen jelenet tanúja lehetek – ráadásul ennyire közelről, és még fotózni is volt lehetőségem. Ritkaságnak ugyan nem mondható, hogy ebben az időszakban még látni ilyet, de a havas környezet mindent különlegessé tett
– osztotta meg a nem mindennapi élményét.
Mint azt portálunkon bemutattuk, mesebeli tájjá színeződött a Mátra, valamint azt is megosztottuk, hogy muflon kosok szerelmi harcától hangosak az őszi erdők.
