Több ezer évre nyúlik vissza a bojtos sapkák története, amely egyes feltételezések szerint a vikingekkel indult, írja a Turista Magazin.
A lap cikke szerint 8–11. században élő skandináv harcosok kultúrájából fennmaradt egy apró szobrocska, amelyet 1904-ben találtak Södermanlandban. A szobor Freyr istent ábrázolja – karkötővel, magabiztos férfiassággal és egy pomponos sisakkal. Hogy miért, azt a kutatók máig csak találgatják.
A Turista Magazin cikkében arra is kitér, hogy a tengerészek szintén a pompont választották társul. Nem dekorációnak: a hajók szűk, fémből készült belső tereiben szolgáltak hasznos sapkakiegészítőként, ahol a bojt sok fejfájástól védte meg őket, hiszen ha egy matróz túl gyorsan emelte fel a fejét, a puha csomó tompította a becsapódást.
A pompon szó is francia eredetű, a 19. században terjedt el, és onnantól megállíthatatlan karrierbe kezdett. A római katolikus papok birétumán (papság által használt négyszögletes fejfedő), a skótok bonetján és a katonák egyenruháján is feltűnt – mindig kicsit más funkcióval, mindig ugyanazzal a gömbölyű bájjal.
A modern bojtos sapka azonban nem a harctérről hódította meg a világot, hanem a 20. század eleji gazdasági válságból nőtte ki magát. A pompon olcsó, mégis látványos díszítésnek számított, ami néhány maradék fonalból is elkészíthető volt – így sok sapkakészítő választotta ezt a módot, hogy egy kis életet leheljen a téli öltözetekbe.
Az 1960-as évek popkultúrájában aztán a zenészek segítettek újra divatba hozni a bojtos fejfedőt. A pompon ekkor már nem védett, nem jelzett, egyszerűen csak menő volt. És az is maradt.
Ma a bojt már minden formában létezik: apró, hatalmas, fonalból, szőrméből vagy műszőrméből készült változatokkal találkozunk, és egyetlen funkciója maradt: hogy egy kis játékosságot csempésszen a téli napokba, tették hozzá a cikkben.
Arról itt írtunk bővebben, mire kell odafigyelni, ha télen sem szeretnénk abbahagyni a futást, azt pedig itt tudhatod meg, mit kell tenni, ha áttelelő gólyával találkozunk.
