Egy zalai esküvőn régen elképzelhetetlen volt, hogy ne kerüljön az asztalra cukorperec. A kézzel formázott, fényes, fehér sütemény nem egyszerű édesség volt, hanem a vendéglátás és a házasság jelképe is. Ma már kevesen készítik úgy, ahogyan egykor a falusi kemencék mellett tették, Csiszár Tiborné Zsuzsa a tudomása szerint egyedüli, aki hivatásosan foglalkozik e mesterséggel. Ő mesélt a ckorperec készítéséről és a hagyományairól.
Egykor szinte minden faluban volt legalább egy asszony, aki értett a cukorperec készítéséhez. A lakodalmak elképzelhetetlenek voltak nélküle: kemencében sütötték, koszorúba fonták, és ünnepi jelképként adták kézről kézre. Az idők során azonban a hagyomány halványulni kezdett, és volt idő, amikor már csak kevesen emlékeztek rá. Az elmúlt években mégis újra egyre nagyobb érdeklődés övezi.
A cukorperec nem csupán egy sütemény, hanem szimbolikus üzenetet hordoz. Koszorú formája az örökkévalóságot, az egymásba fonódó szálak az összetartozást jelképezik. A fehér, selymes cukormáz a menyasszonyi ruhára és a lakodalom tisztaságára utal. Hagyományosan egy borosüveg nyakára húzva adták át, vagy az ünnepi asztalok díszeként szolgált.
Zalán belül is számos szokás kapcsolódik hozzá. Volt, ahol éjfélkor a násznagy a földhöz vágta a perecet, és ahány darabra tört, annyi boldog évet jósoltak az ifjú párnak. Ha túl kevés darabra esett szét, valaki gyorsan rálépett, hogy „javítson” a jóslaton. Másutt a lakodalmi menetben dobálták a lesőknek, ezzel köszönve meg az érdeklődést és a jókívánságokat.
Akor jó, ha csöpög a padlás
A cukorperec elkészítése korántsem egyszerű. Alapanyagai hétköznapiak: liszt, tojás, étolaj, szalalkáli, sütőpor és egy fontos összetevő: az erős pálinka, a végeredmény különleges. A pálinka biztosítja a tészta porhanyósságát, a magas, mintegy 250 fokos sütési hőmérséklet pedig azt, hogy a perec hirtelen emelkedjen meg és megőrizze légies szerkezetét. A tésztát hagyományosan kézzel dagasztják hosszú ideig.
Zsuzsa a férje keresztanyjától tanulta a lakodalmas sütemény készítését, ő azt mondta, hogy „akkor lesz jó a tészta, ha csöpög a padlás”, vagyis eléggé gyöngyözik már a tésztadagasztó homloka. Ez nagyjából fél óra munkát jelent. Majd gondos formázás következik, ilyenkor a cipóból ujjnyi szeleteket vágnap, amit kézzel téglalappá lapítanak, nem nyomkodva, csak húzogatva. A felső szélét belülről bevagdalják, félbehajtják és koszorú formára egymásba csőúsztatják. Végül sütik, a lisztet lesepregetik róla, egyenként mázazzák és szabad levegőn szárítják.
Zsuzsa több mint három évtizede készíti a lakodalmas cukorperecet. Mestereitől nemcsak a technikát, hanem a hozzá tartozó történeteket és szemléletet is átvette. Szerinte a cukorperec készítése nem recept kérdése, hanem rituálé: mindig ugyanúgy, ugyanolyan odafigyeléssel kell csinálni. Egy apró hiba az alapanyagokban vagy a körülményekben, és a tészta már nem viselkedik úgy, ahogy kellene. Bemutatókkal, perecnapokkal és workshopokkal igyekszik életben tartani a cukorperec készítésének hagyományát.
A zalai cukorperec 2019-ben bekerült a Zala Megyei Értéktárba, 2022-ben pedig elnyerte az Agrárminisztérium Híres Ízek – Régiók díját. Célja, hogy egyszer a hungarikumok sorában is helyet kapjon.
Korábbi cikkeinkben megosztottunk már többféle kókuszos, áfonyás és málnás sütemény, édesség receptjét is.
