Virágzó vidékünk

Először választották meg az év élőhelyét

Facebook/Fertő-Hanság Nemzeti Park
Facebook/Fertő-Hanság Nemzeti Park

Az év madarára és az év kétéltűjére már régóta lehet voksolni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szavazásán, idén azonban az élőhelyek közül is választhattunk egy győztest.

Az Élőhelyvédelmi Szakosztály által hagyományteremtő jelleggel meghirdetett Év élőhelye programmal szeretnénk évről évre egy-egy élőhelytípust közelebb hozni az emberekhez, bemutatni szépségüket – összegzett az MME.

Az egy hónapig tartó szavazáson a szikes tó, a láprét és a fáslegelő „vetélkedését” utóbbi nyerte, így 2026-ban ez az érdekes másodlagos élőhely viselheti az Év élőhelye címet.

De mi is az a fáslegelő?

A fáslegelő (így egybeírva) olyan őshonos fákkal tarkított gyepterület, ahol a fák egymástól távolabb helyezkednek el, ezáltal koronájuk terebélyes, alattuk pedig a jószág legelése nyomán nincs cserjeszint vagy sűrű újulat. A legeltetéses állattartás hiányában olyan szukcessziós folyamatok indulnak el, melyek már középtávon fenyegetik az idős faóriásokat. Ezek a fák évszázadok óta versenytársak nélkül növekedtek, ágrendszerük ehhez a térálláshoz alkalmazkodott. A hirtelen felnövő egyéb fák képesek „megfojtani” őket azáltal, hogy az oldalágak fotoszintetizáló felületét árnyékba borítják.

Az MME azt írta, hogy hazánk területén nem egyforma sűrűségben találunk fáslegelőket. Híresen szépek díszítik az Alföld hajdan vízjárta tájait (Túristvándi, Eperjeske, Tiszabecs, Tiszaigar), a megmaradt dél-alföldi pusztákat (Bélmegyer), Tolnát (Bogyiszló), Baranyát (Csokonyavisonta). Viszonylag gyakoriak a középhegységeinkben, a Zempléntől egészen a Bakonyig. Egyes országrészekben (Szatmár-Bereg, Őrség, Balaton-felvidék) tájképalkotók.

Ahány tájegység, annyiféle karakter jellemzi őket: más fafajok alkotják, más erdőtípusból alakultak ki, más jószág hűsöl alattuk, illetve más élőlények otthonai. Az elmúlt korok pásztorai nagyon becsülték a nyári kánikulában hűs árnyékot, ősszel vadgyümölcsöt vagy a jószágnak takarmányt adó vén fákat, ezeket tudatosan kímélték, vigyáztak rájuk. Az ősi tisztelet maradványai még ma is érezhetőek; az öreg fáslegelők famatuzsálemei sokszor félig korhadtan, csúcsszáradtan is a helyükön maradnak.

Megőrizni és újat telepíteni

Az MME azt szeretné elérni, ha a meglévő fáslegelők védelme mellett 2026-ban többen vállalkoznának teljesen új fáslegelő telepítésére is. Fontos feladat, hogy ezekről a jó gyakorlatokról mindenki értesülhessen: gazdálkodók, természetvédők és természetbarátok egyaránt.

Cél továbbá az is, hogy a még nem védett, de szép állapotú fáslegelők felkutatása és helyi védelmük szorgalmazása, illetve a védelem alatt álló területek bemutatása a helybelieknek. Vezetett túrákat szerveznek az ország több pontján annak érdekében, hogy a falu határától sajnálatosan elszakadt emberek újra felfedezzék, újra magukénak érezzék a településük természeti kincseit.

Megírtuk azt is, hogy az MME szavazásán melyik lett az év madara és az év hüllője, de bemutattuk az év rovarát is.

Kapcsolódó
Ősi óriás lett az év hala
Régen mindennapos volt, ma már ritkaság a látványa.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik