Az anyósnyelv (sansevieria) az egyik legtűrőképesebb szobanövény, mégis előfordul, hogy a tél végére megviselt, fakó, „vegetáló” állapotba kerül. Kevesebb fény, száraz levegő, túlöntözés – és máris elveszíti az erejét.
A jó hír? Egy egyszerű, konyhában is megtalálható alapanyaggal segíthetünk rajta, írja a balconygardenweb.com.
A tej kis mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort, nyomokban nitrogént, valamint olyan mikrotápanyagokat, mint a cink és a vas – ezek mind ismerősek lehetnek a növényi tápoldatok címkéiről. Bár nem helyettesíti a valódi trágyát, enyhe támogatást adhat.
Hogyan használjuk a tejet?
Öntözzünk vele
Ha kipróbálnánk a tejes trükköt az anyósnyelvnél, maradjunk a visszafogott hígításnál: 1 rész sima tehéntejet keverjünk 6–8 rész vízhez, és ebből is csak kis mennyiséget öntsünk a talaj köré, közvetlenül a földre, ne pedig oda, ahol a levelek a talajjal találkoznak, mert ez különösen érzékeny terület, és a növény könnyen rothadásnak indulhat.
Fontos, hogy csak akkor alkalmazzuk ezt a módszert, ha a cserép vízelvezetése megfelelő – ha a víz nem tud szabadon távozni, a tej és a bent rekedt nedvesség együtt könnyen oda vezethet, hogy a korábban szívós kígyónövény levelei hirtelen puhává, vizessé válnak. A tej tehát nem rendszeres locsolószer, hanem egy óvatos, alkalmi rásegítés.
Lombtágyázzunk
A lombtrágyázás az a pont, ahol a legtöbben túlzásba esünk, ezért érdemes tudatosan és visszafogottan alkalmazni. Válasszunk nagyon híg oldatot: 1 rész tejet keverjünk 9–10 rész vízhez, majd finom permetként juttassuk a levelekre, így enyhe tápanyag-utánpótlást adhatunk a növénynek, miközben a levélfelületet is támogatjuk. Mindig reggel permetezzünk, hogy a levelek napközben teljesen megszáradhassanak, és gondoskodjunk megfelelő légáramlásról.
Ha levélproblémák miatt használjuk a tejes permetet, tegyük a növényt világos, közvetett fényű ablak közelébe, majd száradás után finoman töröljük át a leveleket, hogy elkerüljük a lerakódást.
Tisztítsuk meg a leveleket
A kígyónövény levelei könnyen összegyűjtik a port, ami csökkenti a fényfelvételt, a kevesebb fény pedig lassabb növekedést és fakóbb lombozatot eredményez. Egy kevés hígított tej segíthet eltávolítani a szennyeződéseket, így a levelek tisztábbak és élettel telibbek lesznek.
Pótoljuk a kalciumot
Ha olyan területen élünk, ahol nagyon lágy, alacsony ásványianyag-tartalmú a víz, a hígított tej kis mennyiségű kalciumpótlást adhat az anyósnyelvnek. Bár ezek a növények ritkán szenvednek látványos kalciumhiánytól, hosszú távon – főleg beltéri tartásnál, szűrt vízzel öntözve és műtrágya nélkül – előfordulhat, hogy a levelek vékonyabbnak, kevésbé feszesnek vagy lassabban fejlődőnek tűnnek.
A kalcium fontos szerepet játszik a sejtfalak erősségében és az új hajtások megfelelő kialakulásában, különösen az aktív növekedési időszakban. Ha az öntözővízből hiányoznak az ásványi anyagok, a nyomokban bevitt kalcium segíthet fenntartani a levelek szilárdságát és a növény szerkezeti stabilitását.
Milyen gyakran használjuk a tejet?
Az anyósnyelv esetében egyáltalán nem szükséges – sőt, nem is ajánlott – a tejes kezelés heti alkalmazása. Ezek a növények kifejezetten a visszafogott tápanyagellátást kedvelik, és a legtöbb gondozási útmutató is csak az aktív növekedési időszakban, mérsékelt időközönként javasol bármilyen trágyázást. A túl gyakori tápanyag-utánpótlás könnyen többet árthat, mint használ, ezért a ritkább, tudatos alkalmazás a biztonságosabb megoldás.
Korábban már írtunk a hibáról, aminek a sárguló anyósnyelvet köszönhetjük, és arról is, hogy ez a népszerű szobanövény megvéd az egészségre káros anyagoktól.
