Igazi kuriózum a lédús bogyójú, enyhén savas, nagyon aromás és az ananászra emlékeztető ízvilágú pineberry eper, magyarosabban fogalmazva ananászeper.
Megyeri Szabolcs honlapja szerint Hans de Jongh holland nemesítő 2003-ban francia epergyűjtőtől kapott fehér termésű gyümölcsöt, amelyről úgy tartották, hogy a chilei eper (Fragaria chiloensis) és a virginiai eper (Fragaria virginiana) 18. századi franciaországi keresztezéséből származik.
Megyeri leírása szerint Etten-Leurben, a Bekkers Berriesnél hat éven át tartó szelekció után, 2009-ben Németországban került bevezetésre, majd egy évvel később Nagy-Britanniában, és ekkor kapta a ’Pineberry’ nevet a pineapple (ananász) és a berry (bogyó) szavak összevonásából, utalva különleges megjelenésére és ízére.
Az ananászeper korán termőre fordul, és rendszeresen terem, de hozama alacsonyabb a piros bogyójú fajtákhoz képest. Gyengén termékenyül önmagában, ezért más fajták (pl. Elsanta, Sonata stb.) telepítése szükséges a hozam biztosítása és növelése érdekében, írja Megyeri Szabolcs.
A kertész kitér arra is, hogy gyümölcse május vége, június közepe között szedhető (a Cleryvel nagyjából egy időben érik), kis méretű (kb. 1,5-2,3 cm átmérőjű), kúp alakú, fehér színű, esetenként rózsaszínes árnyalattal, fényes.
Friss fogyasztásra és konyhai felhasználásra (dzsem, szörp, aszalás, befőtt stb.) kiváló.
Megyeri azt javasolja, erkélyen, teraszon cserépben, konténerben nevelve ügyeljünk a megfelelő ültetőközegre, a rendszeres tápanyag-utánpótlásra, nyáron a felforrósodástól, télen pedig a fagytól való védelemre.
A narancseper ezzel szemben például ehetetlen.
Arról itt írtunk korábban, hogy mi az a josta, amit egyre többen termesztenek a kertjeikben.
