A Hévízi-tó forrásbarlangját már több mint 50 éve felfedezték az Amphora Búvár Klub tagjai. Az akkori térképeken a Hévízi-forrásbarlang felfedezői 5 további kisebb barlangot is ábrázoltak a „forráskürtő” nyugati sziklafalán. Ezeket „Pletykapad alatti barlangoknak” nevezték, melyeknek felmérték a járataik hosszát és berajzolták a térképen, de a geodéziai pontosságú bemérés még nem készült el és nem kerületek nyílvántartásba sem.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság arról számolt be weboldalán, hogy március 17-én a BfNPI két búvára lemerült a barlangok bejáratához és onnan egy bóját engedtek fel, aminek a helyzetét (földrajzi koordinátáit) a felszínen, csónakban tartózkodó kollégáik geodéziai pontosságú GNSS vevőkészülékkel mérték be.
A felmérésről a nemzeti park azt írta, hogy bár a feladat leírva egyszerűnek tűnhet, ám a megvalósítás korántsem volt könnyű. Nehezítette a mérést, hogy folyamatosan fújt az északi szél, nem volt egyszerű a 10-15 méteres mélységben lévő barlangok bejáratától a bóját felengedni és stabilan megtartani, ráadásul a felszínen és a felszín alatt lévő kollégáik közötti kommunikáció sem volt megoldott.
Minden nehezítő körülmény ellenére azonban sikerült a szükséges méréseket elvégezni, sőt a búvárok a második merülésük során mindegyik barlangról készítettek fotó és videófelvételeket. Így ezek a barlangok is megjelenhetnek a közhiteles országos barlangnyilvántartásban.
A napokban már beszámoltunk arról, hogy barlangok után kutattak a búvárok a Hévízi-tó mélyén, és beváltak a csukák, egyre kevesebb a trópusi hal a Hévízi-csatornában. Korábban szegfűolajjal kábították el a trópusi halakat a Hévízi-tónál.
