Virágzó vidékünk

Így avatkoznak be a horgászok a süllők ívásába

A süllőállomány fenntartása érdekében egyre több helyen beavatkoznak. A Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége szakemberei idén tavasszal is folytatták a már bevált gyakorlatot: március elején összesen 130 mesterséges süllőfészket helyeztek ki a Duna mellékágaiban és öbleiben, több helyszínen. A néhány héttel későbbi ellenőrzések tapasztalatai biztatók, a fészkek mintegy 80 százalékán már megjelentek az ikrák, ami azt jelzi, hogy a halak gyorsan birtokba vették az új ívóhelyeket – írják a szövetség Facebook-oldalán.

A beavatkozás azért szükséges, mert a süllők számára egyre nehezebb megfelelő szaporodási körülményeket találni. A csapadékhiány és az alacsonyabb vízállás miatt csökken azoknak a sekély, nyugodt víztereknek a száma, ahol biztonságosan lerakhatják ikráikat. A mesterséges fészkek ezt a hiányt pótolják, és a tapasztalatok szerint hatékonyan: a Duna-Ipoly Nemzeti Park vizsgálatai alapján a térségben a süllőállomány jelenleg stabilnak mondható.

A fészkek dróthálóból és műfenyő ágakból készülnek, általában közel egy négyzetméteres felületen. Azért ekkora, mert minél nagyobb a felület, annál kisebb az esélye annak, hogy az ikrák egymásra rétegződnek, így könnyebben jutnak oxigéndús vízhez. Egy-egy ilyen fészekben akár félmilliótól nyolcszázezerig terjedő ikramennyiség is megtalálható, viszont ezeknek csak töredéke éri meg a kifejlett kort.

A természetes környezet ugyanis számos kockázatot rejt. A hajóforgalom által felkavart üledék könnyen beboríthatja a fészkeket, rontva az ikrák életfeltételeit, de a különböző szennyeződések is káros hatással lehetnek a fejlődő állományra. Emellett az ikrák és a frissen kikelt ivadékok más halak számára is táplálékul szolgálhatnak. Bár a hím süllő gondosan őrzi és tisztogatja a fészket, a veszteségek így is jelentősek.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy nem a természetes folyamatokba akarnak durván beavatkozni. A fészkeket nem ellenőrzik folyamatosan, és az ikrákat sem távolítják el: a cél kizárólag az, hogy több alkalmas ívóhely álljon rendelkezésre. De a horgászok együttműködése is kell ehhez, ezért arra kérnek mindenkit, hogy a bójákkal jelölt területeket kerüljék, így biztosítva a halak nyugodt szaporodását és az ivadékok fejlődését.

A süllő az egyik legértékesebb hazai ragadozó halfaj, amely álló- és folyóvizekben egyaránt előfordul, a nagyobb példányokat pedig gyakran fogassüllőként emlegetik. Ívása tavasszal, nagyjából 10 Celsius-fokos vízben kezdődik, az ívóhelyet a hím választja ki, majd az ikrák lerakása után is őrzi és tisztán tartja a fészket. A mesterséges ívóhelyek ezt a természetes viselkedést támogatják, így növelve az esélyt arra, hogy minél több ivadék élje túl a kritikus időszakot.

Korábban megírtuk, hogy mázsányi süllő pusztult el a Balatonban a kárókatonák miatt, de olyan esetről is közöltünk videót, amikor egy süllő végzett egy kormoránnal.

Kapcsolódó
Alig hitte el a horgász, hogy kannibált fogott
Ilyenre még nem volt példa.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik