Néhány évvel ezelőtt még Debrecen belvárosában éltek, ma pedig tyúkok, fürjek és több millió fekete katonalégy veszi körül mindennapjaikat egy apró hajdú-bihari faluban. Gágosné Pataky Bettina és családja a Covid-időszak alatt döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a városi életet, és Fülöpön teremt új otthont. Az eredetileg védőnőnek tanult háromgyermekes édesanya számára az állattartás kezdetben ismeretlen terep volt, mára azonban nemcsak szenvedéllyé, hanem hivatássá is vált.
A család a hagyományos háztáji gazdálkodás mellett egy különleges területen is úttörőnek számít: fekete katonalégy-tenyésztéssel foglalkoznak. Bettina szerint a kezdeti nehézségek ellenére éppen a folyamatos tanulás és a tapasztalatszerzés tette igazán izgalmassá ezt az utat.
A közösségi médiában – ahol sokan már „Mártonka néniként” ismerik – humorral és szakmai alapossággal osztja meg tapasztalatait a háztáji állattartásról. Beszélgetésünkben szó esett a falura költözés kihívásairól, a fekete katonalégy tenyésztésének titkairól, a rovarfehérjében rejlő lehetőségekről, valamint arról is, hogyan szeretnének a gyermekeik számára egy fenntarthatóbb jövőt építeni.
Debreceni belvárosi környezetből indulva miért döntöttetek a falura költözés mellett?
A falura költözés elsősorban a család bővülésével kezdődött. Amikor megszületett a kislányunk, már éreztük, hogy négyen szűkösen vagyunk az albérletben.
Őszintén szólva sosem tudtam igazán azonosulni a társasházi élettel. A gyerekek természetesen játszanak, szaladgálnak, fogócskáznak, közben mindig figyelni kell arra, hogy ez vajon zavarja-e az alattunk lakót. A társasházban a lakók egymás életét hallgatják élő adásban, csak éppen nem lehet elkapcsolni, ha nem tetszik a műsor.
Aztán jött a Covid, ami sok mindent átértékelt bennünk. Amikor már a gyerekek játszóterezése is korlátozásokhoz kötődött, akkor született meg a döntés, hogy ideje saját kertben gondolkodni, és tenni a saját szabadságunkért.
Elkezdtünk házakat nézni, és volt egy elég határozott elképzelésünk arról, mit szeretnénk: nagy telek, nagy ház, lehetőleg többgenerációs életre is alkalmas kialakítás, és olyan megoldások, amelyekkel hosszú távon fenntarthatóbban lehet élni.
Végül Fülöpön találtuk meg azt a házat, amibe azonnal beleszerettünk. Annyira, hogy a nagyfiam már az első megtekintéskor kiválasztotta, melyik lesz az ő szobája, ha egyszer megvesszük. Végül tényleg az lett.
Korábban még csak nem is hallottunk erről a településről, ma pedig már úgy érzem, az identitásunk része lett.
Nekifogtatok a háztáji gazdálkodásnak és az állattartásnak is. Milyen tapasztalataitok voltak az első időszakban?
A gazdálkodás része kevésbé jött magától, az állattartás viszont nagyon gyorsan beszippantott bennünket.
Amikor ideköltöztünk, az előző tulajdonosok éppen elvitték az állataikat, én pedig naivan azt gondoltam, hogy ha nekik ment, akkor nekünk is menni fog. Hát, nem egészen így történt.
Elég hamar kiderült, hogy az erdősáv mellett lakni állattartási szempontból nem feltétlenül a legegyszerűbb feladat. Az első időszakban csak az nem vitte el a jószágainkat, ami nem akarta. Elég küzdelmes volt biztonságossá tenni annyira a rendszert, hogy hosszú távon is működjön.
Kitojt tyúkokkal kezdtünk, és ahogy ilyenkor lenni szokott, záporoztak a tanácsok minden irányból. A szomszédtól, az internetes csoportokból, a takarmányboltból. A probléma csak az volt, hogy ezek a tanácsok sokszor egymásnak teljesen ellentmondtak.
Később rájöttem, hogy sok olyan állítás kering az állattartásban, amit mindenki biztosan tudni vél, de valójában inkább hagyomány vagy babona, mint bizonyított tény.
Ezért elkezdtem mélyebben foglalkozni a témával. Megszereztem az aranykalászos gazda végzettséget, jelenleg pedig állatjóléti referens képzés indulását várom. Fontos lett számomra, hogy a döntéseimet ne hallomásokra, hanem bizonyított tényekre és szakmai ismeretekre alapozzam.
Az állattartásból végül valódi szerelemprojekt lett. Olyannyira, hogy a nemlétező szabadidőmben edukációs tartalmakat készítek más háztáji gazdáknak, hogy ne essenek a jól ismert tipikus hibákba.
A növénytermesztéssel egyelőre szerényebb sikereket értünk el. A homokos talaj nem könnyíti meg a dolgunkat. Próbálkoztunk krumplival, hagymával, paradicsommal, paprikával, eperrel, málnával, több-kevesebb sikerrel. Most nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a saját rovartrágyánk mit tud majd hozzátenni ehhez.
A baromfiudvar lakói mellett egy egészen szokatlan állatfajjal is foglalkoztok: a fekete katonaléggyel. Hogyan került képbe nálatok?
Ha engem kérdeznek, egy történetet hallanak. Ha a páromat kérdezik, valószínűleg egy másikat.
Én úgy látom, hogy az egész a szója kiváltásának kérdésével kezdődött. Nem szerettünk volna szójaalapú takarmányra építeni, ugyanakkor a baromfinak szüksége van megfelelő fehérjeforrásra.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel lehetne helyettesíteni. Mivel a tyúk mindenevő, ezért ösztönösen kapirgál, bogarászik, rovarokat eszik. Adta magát a kérdés, hogy ezt hogyan lehetne olyan szintre emelni, ami megfelel a modern élelmiszerlánc-biztonsági és takarmányozási elvárásoknak is.
A párom szerint a történet inkább egy fürjállománnyal kezdődött, ahol először találkozott a rovarfehérje gyakorlati felhasználásával.
A végeredmény szempontjából mindegy is. Rengeteget olvastunk, szakembereket kérdeztünk, különböző lehetőségeket vizsgáltunk, és végül a fekete katonalégy bizonyult a legígéretesebbnek.
Az első időszakban kizárólag a saját referenciaállományunkon kísérleteztünk. Figyeltük az eredményeket, fejlesztettük a technológiát, amit mások is követhettek. Ebből nőtte ki magát az a rendszer, amelyre ma már vállalkozást építünk és az a piac, ami szívesen fogadja a szokatlan újítást.
Hogyan kell elképzelni a katonalégy tenyésztését?
A tenyésztés részleteibe a párom által fejleszett technológia szabadalmi eljárása miatt nem szeretnék mélyebben belemenni, de az alapelvet szívesen elmagyarázom.
A fekete katonalégy eredetileg trópusi faj, ezért a magyarországi körülmények között nem képes tartósan fennmaradni. Sem szaporodni, sem áttelelni nem tud a természetben, így nem invazív fajról beszélünk.
A tenyésztés lényege, hogy egy zárt rendszerben olyan mikroklímát hozzunk létre, amely a természetes élőhelyéhez hasonlít. A megfelelő hőmérséklet, páratartalom és fényviszonyok biztosításával az állatok természetes módon viselkednek, táplálkoznak és szaporodnak.
Sokan meglepődnek azon, hogy a fekete katonalégy jogi értelemben haszonállatnak minősül. Mivel a takarmánylánc részeként hasznosítjuk, ugyanúgy vonatkoznak rá állatjóléti előírások és alapelvek, mint más haszonállatokra.
Ezen egyébként a Nébih szakembereivel mi is viccelődtünk, hogy vajon mikor kell majd egyenként fülszámozni vagy chipelni a katonalegyeket. Az elmúlt két évben folyamatosan kontaktban voltunk a hivatalokkal, akik velünk együtt szurkoltak és szakértelmükkel segítették a vállakozásunkat.
Milyen módon lehet felhasználni a fekete katonalégyből készült termékeket?
Ez az egyik kedvenc témám, mert a legtöbb ember meglepődik azon, hogy mennyi területen használható fel.
Mi elsősorban a baromfitakarmányozás irányából érkeztünk, ezért jelenleg erre optimalizáljuk a termékeinket. Hosszabb távon a sertéstartásban, akvarisztikában is komoly lehetőségeket látunk.
Fontos ugyanakkor, hogy nem mi döntjük el, mely állatok fogyaszthatnak rovarfehérjét. Ezt részben jogszabályok szabályozzák, részben pedig az adott faj természetes táplálkozása határozza meg. A kérődzők például jelenleg nem kaphatnak ilyen takarmányt, míg egyes növényevő állatok számára egyszerűen nem releváns ez a fehérjeforrás.
A társállatok területén is egyre nagyobb az érdeklődés. A fekete katonalégy egy úgynevezett új fehérjeforrás, ezért a hipoallergén kutyatápokban is egyre gyakrabban jelenik meg.
De ehetik különböző egzotikus kisállatok, sünök, hüllők, díszmadarak és más rovarevő vagy mindenevő állatok is. A vadgazdálkodásban szintén látunk lehetőségeket.
A történet ráadásul nem ér véget a rovaroknál.
A tenyésztés során keletkezik egy úgynevezett frass nevű melléktermék is, ami tulajdonképpen rovartrágya. Mi ebben legalább akkora lehetőséget látunk, mint magában a takarmányozásban.
A homokos talajon végzett első kísérleteink kifejezetten biztatóak. A szomszédasszony például örömmel vett részt a próbákban, és olyan újhagymákat szedett fel, amik nagyjából egy jó levesrépa méretével vetekedtek. Aki próbált már homokos talajon hagymát vagy krumplit termeszteni, az tudja, hogy ez nem magától értetődő eredmény.
Hogyan lettél Bettiből Mártonka néni?
Ez egyáltalán nem tudatos márkaépítésként indult, hanem egy családi viccből nőtte ki magát.
Egy alkalommal a párom vezetett, amikor megcsörrent a telefonja. Mivel vezetés közben nem telefonál, én vettem fel helyette.
A vonal másik végén a keresztapja volt, aki úgy köszönt bele, hogy „Szia, Márton!”. Én is visszaköszöntem ezzel egyidőben.
Az eredeti „Szia, Márton!” köszönésből így lett egy pillanatnyi szünet után:
– Szia… Márton…ka néni!
Az egész család percekig nevetett rajta. Aztán valahogy rajtam ragadt a név.
Később, amikor létrehoztam a Facebook-csoportot, még szó sem volt vállalkozásról. Olyan nevet kerestem, amit könnyű megjegyezni, van benne egy kis humor, és kicsit abszurd.
A „Mártonka néni” pontosan ilyen volt.
Mennyire változott meg az életetek, mióta falura költöztetek?
Röviden? Alapjaiban.
A városi élet után meg kellett tanulnunk tervezni. Egy bevásárlás, ügyintézés vagy program könnyen jelenthet 40-60 perc utazást. Emiatt az ember hamar megtanulja, hogy egy kör alatt több dolgot intézzen el.
A falusi életnek vannak olyan kihívásai is, amelyekre költözés előtt nem feltétlenül gondol az ember. Például arra, hogy mennyire nehéz szakembert találni. Vagy arra, hogy egy nagyobb vihar után nem feltétlenül a legkisebb település lesz az első, ahol helyreáll az áramszolgáltatás.
Ettől függetlenül úgy érzem, hogy az új életmód nagyon sokat adott nekünk. Nemcsak nekünk felnőtteknek, hanem a gyerekeinknek is.
Falun élni nem nehezebb vagy könnyebb, mint városban. Inkább más.
Meg lehet oldani mindent, csak egy kicsit okosabbnak kell lenni, mint kényelmesnek.
Milyen terveitek vannak a jövőre?
Rövid távon a legfontosabb célunk a kapacitásbővítés. Egy nagyobb üzembe költözünk éppen, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb volumenben és még hatékonyabban dolgozzunk.
Augusztusban kiállítóként veszünk részt a Farmer Expón Debrecenben, amit különösen várunk. Jó érzés lesz végre személyesen is találkozni azokkal az emberekkel, akikkel eddig csak az online térben mosolyogtunk egymásra.
Hosszabb távon nemzetközi terveink is vannak. Csatlakoztunk az IPIFF-hez, Európa vezető rovarfehérje-ipari szervezetéhez. Magyarországról elsőként lettünk tagjai ennek a közösségnek.
A jövőben franchise-rendszerben is gondolkodunk. Hiszünk abban, hogy sok esetben fenntarthatóbb helyben előállítani valamit, helyi alapanyagokra és helyi gazdálkodókra építve, mint nagy távolságokra szállítani.
A legfontosabb célunk azonban mégsem a növekedés vagy a terjeszkedés.
Sokkal inkább az, hogy miközben fejlődünk, ne veszítsük el azt, akik vagyunk.
Nem szeretnénk más emberekké válni. Nem vágyunk különösebben luxusra vagy csillogásra. Azt szeretnénk, hogy egyszerű, jókedvű emberek maradjunk, akik egyre több eszközzel tudnak tenni a fenntarthatóságért, munkahelyet teremteni azok számára, akik mondjuk gyerekek mellett a 8 órás állásokat nem tudják vállalni.
Ha emellett a gyerekeinknek sikerül egy olyan jövőt hagynunk, ahol még lehet gazdálkodni, egészségesen élni, étkezni és tervezni, akkor úgy érzem, elértük, amit szerettünk volna.
Korábban írtunk már egy különleges légyfajtáról, ami csak Magyarországon és Szerbiában él, és bemutattunk 8 növényt, amely elűzi a legyeket.
