A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a Heol megkeresésére részletesen ismertette, milyen kagylófajok élnek a Tiszában, melyek védettek, és mikor lehet jogszerű a tiszai kagylóhéjak gyűjtése.
A Tisza magyarországi szakaszán számos kagylófaj előfordul. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság felsorolása szerint megtalálható többek között a festőkagyló, a hegyes folyamkagyló, a tompa folyamkagyló, a nagy tavikagyló, a tavikagyló, a lapos tavikagyló, az amuri kagyló, valamint a vándorkagyló, más néven zebrakagyló és az ázsiai kagyló is.
A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet alapján Magyarországon védett a tompa folyamkagyló (Unio crassus) és a lapos tavikagyló (Pseudanodonta complanata). Ez azért fontos, mert a természetvédelmi szabályok nemcsak az élő állatra vonatkoznak. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság hangsúlyozta: a szabályozás kiterjed az elpusztult élőlények származékaira, vagyis az azonosítható részeikre is.
A park tájékoztatása szerint a hazánkban védett kagylófajok egyedeinek, illetve azok bármilyen maradványának összegyűjtése és birtokban tartása hatósági engedély nélkül jogsértő lehet.
Ráadásul védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a gyűjtéshez. A szabályozás a Natura 2000 területeket is érinti: ezeken a közösségi jelentőségű élőhelyeken korlátozható az állatok begyűjtése, ha az sérti a természetvédelmi célokat vagy veszélyezteti egy adott állomány fennmaradását.
Ezért azt javasolják, hogy ha nem tudjuk biztosan, milyen faj maradványát találtuk, vagy milyen természetvédelmi besorolású területen járunk, a legbiztosabb megoldás, ha a kagylót ott hagyjuk, ahol találtuk.
Megírtuk azt is, hogy tömegesen pusztulnak a behurcolt kagylók a Tisza-tóban és tavi kagylókkal és algaevő csigákkal védik az Abaligeti-tavat.
