Apró Tamás fafaragó. Mindene a munkája, mindene fa. A volt „városlakó” ma vidéken él. A nyugalom szigetén, amit nem szívesen cserélne semmi másra.
Negyvenegy éve született Kecskeméten, s ott is érettségizett. Természetesen a rajz volt a kedvenc tantárgya, ami a később fafaragóvá lett fiatalember pályájának fontos eleme egyben. A középiskola elvégzése után Budapesten kitanulta a faszobrász szakmát, mely egyszer, s mindenkorra meghatározta további életútját.
Vidéki mester lettél, hiszen néhány éve Kecskemétről Ballószögre költöztél. Mi volt az oka?
Csupán annyi, hogy a köztéri szobrok elkészítésére irányuló megrendeléseket aligha csináltam volna meg szüleim panellakásában. A szükség nagy úr, s így történt ez az én esetemben is. Ballószögön leltem új otthonra. Közelebb költöztem a népi, paraszti kultúrához, a természethez, de azt hiszem, ez lehet minden fafaragó álma.
Ezek szerint jól érzed magad a faluban, szereted a vidéki létet.
Nagyszerű közösséget ismertem meg Ballószögön, az emberek közvetlenek, nyitottak. Megbecsülik tevékenységemet, aminek legnagyobb eredménye, hogy az önkormányzati hivatal előtt áll három köztéri munkám. Ám itteni életem egyfajta termékeny egyedüllét, csend. Az alkotáshoz ugyanis szükségem van a magányra, arra, hogy gondolataimmal egyedül legyek, és csak a fára, az anyag „mondandójára” koncentrálhassak.
Ez lett az életformám, s ma már nem cserélném el másra. Mindez nem jelenti a teljes kivonulást a város pezsgő életéből: közel lakom Kecskeméthez, természetesen gyakran megfordulok ott.
Mit jelent számodra mesterséged, a fafaragás?
Mindent. Ezzel a számomra gyönyörű munkával nem lehet betelni. Hogy érthető legyek: én akkor is fafaragó vagyok, amikor éppen nem fát faragok, mert a gondolataim szinte állandóan az alkotás körül forognak. Szóval egyszerre szabadidős tevékenység, illetve alkotói önkifejező módszer is ez. Ám érdekel mindenfajta művészet, a zene, az irodalom, melyek rendkívül fontos részei az életemnek.
…és mi jellemzi Apró Tamás alkotásait?
Elsősorban vájt domborműveket készítek, gyakran pácokkal színezve. Sok esetben a fa erezete, csomói és egyéb tulajdonságai a kompozíció meghatározó elemei. Témáim megválasztásának vezérfonala a nemzeti identitástudat, a bibliai motívumokból merített egyetemes emberi értékek. Munkáim túlnyomó többsége emberábrázolás.
Fafaragásaidat több kiállításon megtekinthette a közönség, köztéri szobraid pedig néhány település ékes díszeivé váltak. Hogyan összegezhető eddigi munkásságod ezek tükrében?
Önálló kiállításom volt már Kecskeméten és Lakiteleken, csoportos kiállításokon pedig Kecskeméten, Budapesten, Kunszálláson, Kerekegyházán, Nagykőrösön, Dunaföldváron, Ladánybenén, Gyulán, valamint Soltvadkerten vettem részt. Köztéri szobraim és emlékoszlopaim megtalálhatók Kecskeméten, Ballószögön, Buzsákon, Ladánybenén, valamint az ausztriai Paudorfban és Großschönauban. Ezen ausztriai településeken alkalmanként nemzetközi alkotótáborokban is képviselem a népi fafaragást. Évente rendszeresen részt veszek a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesület nagykőrösi alkotótáboraiban, valamint a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban.
Mennyire részük ezek a színes programok az életednek?
A kézművesek között élmény jönni, menni, valóságos felüdülés a lelkemnek ez a közeg. Vásárok, kiállítások, egyéb programok alkalmával pillanatok alatt megtaláljuk a közös hangot, még akkor is, ha éppen egy adott napon először találkozunk az életben.
Úgy érzem, én teljesen a helyemen vagyok ebben a társaságban. Amikor egy városi rendezvényen megjelenik a „kézműves társadalom”, mondjuk népviseletben, bizony sok a csodálkozó tekintet. Ezért azt gondolom: a mi közösségünk küldetésének része, hogy ne csupán a szakmai tudást, hanem a népi gyökereinken alapuló hagyomány szeretetének érzését is átadjuk minél több embertársunknak.
