1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért.
Az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására a 20. század közepére olyan mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy óhatatlanul szükségessé vált az ökoszisztémák hosszú távú megőrzését szolgáló nemzetközi szintű összefogás – írja a National Geographic.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg 29 hazai helyszín tagja a listának.
A 2016-os világnap központi témája:
Vizes élőhelyekkel a jövőnkért: fenntartható megélhetés.
A Magyar Természettudományi Múzeum központi rendezvényén tudományos előadások hangzanak el többek között a vizes élőhelyek jelentőségéről, a Tisza ukrajnai szakaszának élőhelyi sokszínűségéről és a barlangi vizek élővilágáról.
Mi az a vizes élőhely?
Az egyezmény alapján igen széles körű azon ökoszisztémák köre, amelyek vizes élőhelyeknek tekinthetők. Ebbe a fogalomkörbe tartozik többek között minden állandó vagy időszakos, sós vagy édesvízzel borított terület (pl. folyó, állóvíz, mocsár, láp), amelyek őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak nyújtanak élőhelyet.
Továbbá azok, amelyek legalább 20 ezer vízimadarat, vagy egy vízimadár (al)faj 1 százalékát tartják el rendszeresen.
Fontos kritérium ezen kívül, hogy a fajok az adott biogeográfiai régióra jellemzőek vagy valamilyen szempontból egyediek legyenek. Az egyezmény hatálya nem csak a természetes, hanem a mesterséges vizes élőhelyekre (pl. halastavak) is kiterjed.
Magyarország ramsari helyszínei (a Wikipedia alapján):
Balaton – 1989. március 17., (59 800 hektár)
Baradla-barlangrendszer – 2001. augusztus 14. (2075 hektár)
Béda-Karapancsa – 1997. április 30., (1150 hektár)
Biharugrai halastavak – 1997. április 30., (2791 hektár)
Bodrogzug – 1989. március 17., (3781 hektár)
Borsodi-Mezőség – 2008. február 20., (17 932 hektár)
Csongrád-bokrosi Sós-tó – 2004. december 4., (770 hektár)
Dél-balatoni halastavak és berkek – 2011.december 31. (9510 hektár)[2]
Felső-Kiskunsági szikes puszták – 2006. szeptember 29., (13 632 hektár)
Felső-Kiskunsági szikes tavak – 1979. április 11., (6637 hektár)
Felső-Tisza – 2004. december 4., (22 310 hektár)
Fertő – 1989. március 17., (8432 hektár)
Gemenc – 1997. április 30., (16 873 hektár)
Hortobágy – 1979. április 11., (23 121 hektár)
Ipoly-völgy – 2001. augusztus 14., (2227 hektár)
Kardoskúti Fehér-tó – 1979. április 11., (492 hektár)
Kis-Balaton – 1979. április 11., (14 745 hektár)
Izsáki Kolon-tó – 1997. április 30., (2962 hektár)
Mártélyi Természetvédelmi Terület – 1979. április 11., (2232 hektár)
Montág-puszta – 2008. február 20., (2203 hektár)
Nyirkai-Hany – 2006. szeptember 29., (460 hektár)
Ócsa – 1989. március 17., (1078 hektár)
Pacsmagi halastórendszer – 1997. április 30., (485 hektár)