A fiatal kubai agrármérnök úgy döntött, hogy megmutatja népének és a világnak is, hogyan lehet egy sziklás talajú, bozótos hegyoldalból biofarmot varázsolni. Így kezdődött négy éve Fernando Funes Monzote Havanna közelében lévő tanyájának története.
A fiatalembert először őrültnek hitték a környékbeliek, akik nem hittek abban, hogy a „dilettáns” ötlet megvalósul. Ma viszont sokan járnak csodájára az ökogazdaságnak, az ott megtermelt javak keresettek a kubai fővárosban.
Se sétagalopp, se babazsúr
Funes a környezettudatos technikák megszállottja, így semmilyen gépet, csupán az ember kétkezi munkáját használta a területrendezéshez. A bozótirtás nem volt sétagalopp, de a kőzetrétegeken keresztüli, csákánnyal és kézi szerszámokkal történt kútfúrás sem volt babazsúr. Hét hónapon keresztül keresték a vizet, melyet 15 méter mélyen megtaláltak. Ahogy Funes fogalmazott: megérte a kitartást és az erőfeszítést a végeredmény.
Lassan a biofarm is működni kezdett, melynek fő kincse a kőzetréteg alatt talált víz lett. A teraszos birtok ágyásain több mint 60 fajta zöldség, gyümölcs és gyógynövény terem. A mérnök-gazda beleszeretett a méhészkedésbe is: tavaly már 1,5 tonna mézet vihetett a piacra. Napelemek fűtik a fóliasátrakat, a kútból nyert víz pedig egy egész öntözőrendszer kiszolgálója.
Funes nem csupán elhivatottságból hozta létre biofarmját. Célja, hogy megmutassa: van lehetőség bizonyítani a nagyüzemi és az állami tulajdonú mezőgazdasági termelés között. Ennek egyik modellje a kubai vidéki gazdálkodás fejlesztése, vagy ahogy ő vallja: forradalma.
Szüleim is a mezőgazdaságban dolgoztak, már gyerekkoromban megismertem munkájukat – mondta. – Szeretném, ha a kubai családok sokaságának jelentene megélhetést a biogazdálkodás. Nem kell nekünk a sok multi és az állami gazdaságok sem. Az ember meg tud állni a saját lábán.
Funes ma már hetente kétszer szállít Ladájával friss zöldséget és gyümölcsötnépszerű havannai éttermekbe. Árui keresettek és egyre kedveltebbek, sok városlakó fedezi fel a kellemes és egészséges ízeket – a sok elfogyasztott hús „árnyékában”.
Küldetéstudat
A „mintagazdálkodó” most hűtőkocsi beszerzésére készül. Ahogy mondja, „társadalmi küldetésének részeként” ezzel szeretné szállítani heti rendszerességgel termékeit az úgynevezett heti kosár rendszerben. Ehhez nincs szüksége nagyobb földterületre, mert a termés mennyiségét intenzívebb módszerekkel képes növelni. Ami a legfontosabb számára: példáján keresztül ismerjék meg az egyéni gazdálkodást választó kubaiak azt az utat, amely megélhetésükhöz, boldogulásukhoz vezet.
Az elmúlt években Kubában egyébként nagy földterületek kerültek egyéni gazdálkodókhoz és szövetkezetekhez azzal a céllal, hogy az ország csökkentse élelmiszer importját. Az eredmények még váratnak magukra: egyrészt a mezőgazdasági gépek hiánya, másrészt a szervezetlen piaci viszonyok, a sok közreműködő miatt drágának számító biotermékek miatt.