Fából mindent készít. Padokat, szemetesládákat, hirdető- és falutáblákat. A székelykapu azonban mindegyiknél fontosabb.
Farkas Róbert kézdimartonosi fafaragó a település egyetlen fafaragója – írta az erdely.ma. A mester harminc esztendeig a kézdivásárhelyi csavargyárban dolgozott, egy évtizede költözött haza szülőfalujába. Azóta űzi javában az ipart, bár már 1982-ben foglalkozott a fafaragással.
Az anyag megmunkálása iránti szeretetét nem a csavargyárban szerezte. A gyökerek Kézdimartonosba vezetnek, ahol édesapja kerekes mesterként szolgálta ki a falu gazdálkodóit. A műhely ma is látható, benne a régi eszközökkel, az esztergapaddal és sok hasznos szerszámmal.
Székelykapukat, kopjafákat, féldomborműveket farag. Eddig közel száz székelykaput készített. Ezek közül a legtávolabbra, a Balti-tenger partjára került egy, mely gazdag német műgyűjtő tulajdona lett. Kisebb alkotásai Japántól az Amerikai Egyesült Államokig és Kanadáig magángyűjteményekben találhatók, öregbítve a csodálatos székely faragott motívumvilág elismertségét.
A székelykapu szállítása és az utána fizetendő vám régen többe került, mint a munkadíj – mondta mosolyogva a fafaragó. – Igaz, akkoriban Románia még nem volt EU-tagállam.
Farkas Róbertnek szakmai utódja is van családjában. Az utánpótlás Alpár fia, aki Kézdivásárhelyen testnevelő tanár, de elsajátította édesapjától a fafaragást és az asztalos szakma fortélyait.
Aligha kérdéses, hogy a kézdimartonosi műhelyben a jövőben meghaladja a százat az ott készült székelykapuk száma, Alpár pedig igyekszik az apa teljesítményére rátenni még egy lapáttal.
