Dávid 15 évvel ezelőtt fejezte be az általános iskolát, és szülei biztatására belevetette magát az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető vidéki életbe, a gulyások világába. Tehénpásztorként akkor 26 tehenet bíztak rá.
Nem sokkal később az öccsét is megfertőzte a pásztorélet, így ma már ketten őrzik a gulyát, aminek létszáma szépen gyarapodik. Miután saját földjük nincs, így többnyire a szabad legelő területeket járják, hol együtt, hol külön. Dávid nemes egyszerűséggel válaszolt a Sokszínű Vidék kérdéseire.
Egy városban élő ember talán idilli foglalatoskodásnak is gondolhatja egy pásztor életét.
Ha az állandó szolgálat idilli, akkor így van. Éjjel-nappal figyelni kell az állatokra, gondoskodni az etetésükről, amihez jó legelőt is találni kell, meg aztán itatót, hogy ihassanak. Arra megyünk, amerre enni – és innivalót találunk az állatoknak, és ott hajtom le a fejem, ahol elér az este. Ezek a jószágok szabadtartásban élnek és velük mi is, úgyhogy van feladat bőven. Ha ellenek a tehenek, akkor ott segítünk, ha valami betegség üti fel a fejét, akkor ott kell helyt állni. Nem szaladhatunk mindjárt az orvosért. És persze azt is át kell élni, milyen az, amikor három napig szakad az eső… Volt már, hogy gondolkodtam rajta: itt kéne hagyni az egészet, de ilyesmit nem lehet csinálni. Szóval ez az élet nem egy tündérmese, de egy biztos, hogy manapság kevesen mondhatják el azt, amit én: szabad vagyok!
A telet is a szabadban töltitek?
Igen. Ahogy mondják, rideg-hidegtartásban vagyunk. Az állatok és mi is. De hozzászoktunk már a mínuszokhoz is. Nekem van egy lakókocsim, de nem valamilyen milliós járgány, arra viszont teljesen jó, hogy este legyen hol lehajtani a fejem. A jó „éccaka” nálunk amúgy sem a hercegi vackot jelenti, hanem inkább a zavartalan nyugodalmat. Mert az állatok éjjel is gondoskodnak róla, hogy ne tudjál aludni. Volt úgy, hogy angolosan leléptek, és vissza kellett hajtani őket éjnek idején. Vagy éppen ellenek. Olyankor is kell a segítség. Télen különösen. Előfordult, hogy az autónkban melegítgettük a borjút, hogy ne fázzon meg.
Mit eszik egy ízig-vérig nomád fiatalember?
Ami van. Na jó, ez nem teljesen igaz. Hetente meglátogatom a szüleimet vagy ők engem, így az otthoni finomságokra mindig számíthatok, a közeli üzletekből pedig pótolom a többit. Igaz, nem svédasztalos a kínálat, mert itt a nomád valóságban nem tudunk mindent tárolni. Töltött paprika, palacsinta, tarhonya, krumpli, szalonna, kolbász az viszont jöhet.
Fiatal vagy. A te korosztályod teljesen másképp éli az életét. Nem hiányzik a szórakozás, barátnő?
Nincs nekem arra időm, na meg olyat még nem találtam, aki ebben részt akarna venni. Hóban, fagyban, esőben és sárban. Most őszintén, szerinted ezt lehetne műkörömmel csinálni? Ááá, ez nem a mai lányok világa. Ők jobban elvannak a buliban, én meg oda nem szeretek járni, mert mikor el is vetődtem alkalomadtán, akkor sem éreztem jól magam. Kilógok én abból a sorból, nehéz nekem gebeszkedni. Igazából, még haverom sincs…. Na jó, a Facebookon már sok jó emberrel megismerkedtem. Az az egy szórakozásom van.
Ha lehet ilyet kérdezni, van kedvenc bikád?
Bizony, hogy van! Makacs. A nevében is benne jelleme. Igazi egyéniség! Egy őskarakter. Nem tudom, hogyan alakult, egyszerűen kiválasztott magának, aztán én is őt. Most 4 éves, már egészen jól összeszoktunk. Ha kell, megnyergelem, ha kell, megfektetem. Bírjuk egymást. Valami kell, ami a western stílust behozza az életembe. Másnak ló, nekem Makacs. Ő az én Harley Davidsonom.
Ezek az állatok nem mindig békés természetűek. Nem szoktál félni?
Előfordult már. Egyszer volt egy harcias bika, és mikor meg akartam kötni, fellökött. Még jó, hogy apám a közelben volt, és a hátára csapott, máskülönben a földbe döngölt volna. Egyébként nem is hinné az ember, de nagyon eszes állatok. Az egyik tehenet például haza kellett hajtani, mert megbetegedett, a borja pedig éjjel elszökött megkeresni. Hihetetlen, de 6-7 kilométeren keresztül is követte a nyomát.
Mit jelent számodra a pénz? Egyáltalán kifizetődő az állattartás?
Nem gondolom, hogy fontos a pénz. Én kevéssel is beérem, csak enni legyen mit. Nekem és az állatoknak is. Ez a legfontosabb. Hogy kifizetődő-e az állattartás? Ha becsülettel csinálja valaki és egészséges állatokat nevel, akkor megéri. Bár időnként nagyon sajnálom őket, mikor a vágóhídra kerülnek. Túlságosan hozzám nőnek. De ez már más kérdés.
Milyen céljaid vannak?
Minimális… Nem tudom… Szeretek így élni, talán egyszer majd lesz egy tanyám és befejezhetem a vándorlást, az jó lesz. Örülnék, ha több munkásunk lehetne és bika helyett lóháton lovagolhatnék, mint az amerikaiak. De az sok pénz. Nekem most az apró pénzek is számítanak. Annak örülök, arra költök, aminek hasznát veszem a munkában. A flancos dolgok nem érdekelnek. Nincsenek világot megváltó terveim, igazából csak rögtönzök. Ez az életmód ezt kívánja. Hirtelen jön a baj, hirtelen tudni kell, hogy mit csinálj! Az állatokkal nem lehet szórakozni. Ha esik a hó, tudnom kel, hol altatom őket, mert errefelé nincsenek olajfák. Szóval, a mának élek.
És az is biztos: “Mindig ott leszek, ahol a szél zúg, s a nap nevet” . Papdi Dávid
