Egy iskola, ahová örömmel járnak a gyerekek

Stephan Ritz nevű new york-i tanár valami egészen különleges projekt megvalósításába kezdett.

A projekt a Grenn Bronx Machine, egy olyan úttörő projekt, ami mostanra világméretű elismerést és hatalmas visszhangot váltott ki, segítve ezzel máshol is elindítani hasonló programokat az iskolákban.

Ezek a programok egészséges táplálkozást, környezettudatosságot és életvezetési tanácsokat ad a gyerekeknek.

Stephan Ritz azt állítja, hogy a program sikere a véletlennek köszönhető

Egy nagyon rossz hírű iskolában, jellemzően rossz családi környezetből érkező diákokkal foglalkozott, akikre talán a legenyhébb kifejezés a diszfunkcionális volt. Amikor valaki küldött neki egy doboz nárciszhagymát, amelyet a radiátor mögött, a gőz és az egyenletes hőmérséklet hatására kikelt. Ekkor keletkezett az isteni szikra a fejében, hogy valami gyökeresen újjal próbálkozik meg.

– Ennél a pontnál éreztem, hogy közösen létre tudtunk hozni valami igazán nagyot. Az elhagyott telkeken elkezdtünk kerteket építeni, amitől a sivár utcakép forradalmi változásokon esett át. Jellemzően olyan helyeket igyekeztünk megszépíteni, mely nagy látogatottságú, ahol igazi közösségi élményt teremthetünk.

És nem volt megállás, jött ”függőleges kert”

– Ez egy biológiai szertárral kombinált technológia. Minden helyet kihasználva, elkezdtünk felfelé terjeszkedni. Egyszerűen szükség volt rá, hiszen nőttek az igények. Egyrészt az iskolai menzára szállítunk, ahol a szegény sorsú gyerekek nem csak enni kapnak, hiszen a munkafolyamatok során egy kis betekintést a közösségi életbe és még némi biológiai ismeretet is elsajátíthatnak, nem beszélve a munkafegyelemről. És ami a legnagyszerűbb az egészben, hogy mind e közben jól érzik magukat és végre találtak egy okot, amiért szeretnek iskolába járni.

A tanár úr óráinak látogatottsága 43%-ról felugrott 93%-ra

A gyerekek iskolába akarnak jönni, hogy lássák növekedni a saját kezük munkáját

Az így motivált gyerekek felnőve a társadalom hasznos tagjává válhatnak, és talán még a környék gazdasági, morális lecsúszása.

Ritz tovább meséli a nem mindennapi történetet

– Ez annyira új, annyira más, hogy éreztük, sikerülnie kell. A kudarc nem volt alternatíva a számomra.  Mindezt a saját zsebemből finanszíroztam. Könnyebb egy gyermeket formálni, mint egy rossz szokásaiban megcsontosodott felnőttet, sőt, úgy gondolom, hogy minden gyerek megérdemel egy esélyt az élettől. Eltökélt szándékom, hogy legalább egy növény legyen minden osztályteremben, egész New Yorkban és úgy vélem, hogy ez megvalósítható az én szerény eszközeimmel is.

Amikor a gyerekek megismerik és megértik a környezetüket, megváltozik a világnézetük is– A legtöbb bronx-i srác borzalmasan étkezik, olcsó, gyors de annál egészségtelenebb ételeket fogyasztva, ez pedig az egyik fontos oka a kerület igen rossz egészségügyi statisztikáinak, és közvetve az elnéptelenedésnek is. Mikor elkezdtem ezt a programot, jellemzően a nagyobb gyerekekkel dolgoztam, most már szeretek foglalkozni a kicsikkel is, mert könnyebb jó szokásokat létrehozni, mint javítani a már meglevő rosszakat.

A társadalmi felelősségtudat csak a gyerekként kialakított egyéni felelősség tudaton keresztül érhető el.

A gyerekek eljutottak oda, hogy fogyasztóból termelővé váltak

– Mi már eladásra is termelünk, áruházaknak eladva a termékeinket, mások számára is hozzáférhetővé tesszük az egészséges élelmiszereket. Ez a munka türelemre és álhatattoságra tanít, nem mellékesen pedig a természet tudományok elsajátításában is segít. Mindenki a saját jövőjének sáfára.

A gyerekek egy olyan jövőképet kapnak, amely sok esetben túlmutat családjuk horizontján. Talán nem mindegyikőjükből lesz farmer de a projekteken dolgozva, mindnyájan kapnak valami kis pluszt. Hogy mennyire képesek ezzel élni, ez még a jövő kérdése.  Ha szerencsénk van, létrehoztuk a jövő szakembereit.

Meg kell érteni, ez csak részben szól a gyerekekről. Ez az egész  mindeközben egy élhetőbb városról és egy tudatosabb közösségről is szól.

Vagyis rólunk, mindannyiunkról.