Földi Ádám néprajzkutató, politológus. Felesége, Fütyü-Földi Klára néprajzkutató. Fiatalok. A természet lágy ölén élnek, elégedettek, mert úgy gondolták, hogy útjuk az egészséges, szenvedésmentes és boldog élethez vezet. Ádám a „szóvivő” így természetes, hogy küldetésükről vele beszélgettünk.
Mátranovák mellett, Faluhely Majorban vállalták különleges szolgálatukat. Hogyan kerültek ide?
A Faluhely major több mint két évtizede szüleim tulajdonában van. Édesapám, Földi Gyula az őshonos és a magyar tenyésztésű háziállatok szerelmese és nagy pártfogója. A majorban kezdtem el két kezemmel betölteni azt az űrt, mely lelkemben tátongott, felépíteni azt a világot, mely kiteljesítheti a völgy küldetését.
Le kell ráznunk az álomport mindannyiunk szeméről
Városból költöztek vidékre, és olyan utat választottak, melyre kevesek vállalkoznak a mai világban. Mi volt a motiváció?
Az egyetemen kultúrákat és társadalmakat tanulmányoztunk, fáradhatatlanul kutattunk. Mindig arra törekedtünk, hogy minél teljesebb képet kaphassunk a valóságról, hogy megérthessük világunk működését. Minél mélyebbre ástunk, annál rémisztőbb felismerésekben volt részünk. Minél rémisztőbbek voltak a felfedezések, annál inkább éreztük ezek hatását saját életünkben is. Mert nem csak hagyományaink kopnak le rólunk, nem csak dédszüleink emlékét felejtjük el, hanem ha továbbra is így élünk, elvesszük az életnek a lehetőségét saját ükunokáink elől! Mert bizony, ahogyan a ma embere él, vagy szeretne élni, az pusztulást hoz az egész bolygó számára. Le kell ráznunk az álomport mindannyiunk szeméről.
A valóság nem tanítható szavakkal, a valóság csupán egy lehetőség
Ez szolgálatuk lényege?
A valóság túl messzire sodródott az embertől. Olyan helyre van szükség, ahol a teremtett világ kézzelfoghatóvá válik mindenki számára. A valóság nem tanítható szavakkal, a valóság csupán egy lehetőség. Egy lehetőség az egészséges, szenvedésmentes, boldog élethez. Ezt azonban mindenkinek magának kell megteremtenie. Mi csupán a saját utunkat mutathatjuk meg: igenis létre tudunk hozni egy helyet a mi valóságunk számára, bátorításul, hogy érdemes elindulni.
Az elmúlt évek bizonyítják, hogy jó utat választottak, bár sokat és keményen dolgoztak.
A majorban olyan állatokat tartunk, melyek több száz éve a Kárpát-medencében élnek, tökéletesen alkalmazkodtak a klímához. Szívósak és ellenállóak a legtöbb mai betegséggel szemben is, persze csak a megfelelő tartásmód mellett. Ez alatt pedig a hagyományos állattartást kell érteni. Feleségemmel műveljük családi kertészetünket, hogy minél több zöldséget tudjunk megtermelni családunk és mindazok számára, akiket hozzánk érkeznek.
Falusi vendégasztal szolgáltatást is kínálnak vendégeiknek. Mi ennek a lényege?
Olyan alapanyagokból készítjük ételeinket, amilyet csak gazdálkodó engedhet meg magának. Bárki eljöhet hozzánk, hiszen nem étterem vagyunk, csupán egy család, amely két főre ugyanolyan szívesen elkészít egy-egy étket, mint egy nagyobb baráti társaság számára.
Vendégszoba, amely az életről szól
Valahol olvastam, hogy elsőként kialakított vendégszobájuk főhajtás az élővilág nagyszerűsége előtt.
A vendégszoba egy zárt világ, ahol a mázolt föld illatát őrzik a gerendák és a sárral tapasztott, meszelt falak. Ahová nem ér el a hétköznapok káosza, ahol a formák, színek, anyagok mind az életről szólnak. Ebben a térben lehet aludni friss szénában vagy a palóc kemence tetején. Gyógynövényes fürdőket venni, belélegezni a növények és föld illatát. Kulturális örökségünk és a régi emberek természetszeretete éled föl ebben a szobában, ahol szeretettel látunk mindenkit, aki nyitott szívvel, kész befogadni a falusi élet egyszerű szépségét.
Ahol mindenki békében élhet a saját világában
Hogyan jellemezné a Faluhely Majort? Gazdaság, falusi vendéglátó, vendégasztal-szolgáltató?
A völgy nem gazdaság, hanem egy természetes élettér minden élőlény számára, ahol békében élhet saját világában. Igaz ez növényre, állatra és az emberre is. Nem gazdálkodók vagy falusi vendéglátók vagyunk, hanem emberek, akiknek egyetlen célja az élet éltetése. Nem csupán az a fontos, amit teszünk, hanem az, amiért tesszük. A természettel való együttlét megtanítja az embert az önnevelésre, arra, hogy bírálja fölül napról napra életét és merjen változtatni. Itt csodálatos környezetben telnek a mindennapok és megélhetjük azt, amire mindenkinek szüksége lenne – a teremtett világ közelségét.
