Dickens karácsonyi éneke, avagy döntsd el, mi az, ami számít

A "Karácsonyi ének" történetét érdemes az ünnepkörben újra elolvasni, megnézni. Charles Dickens tartalmas gondolatai ma is aktuálisak.
Kapcsolódó cikkek

Rövid tartalom

A szőrösszívű Scrooge úr, a “zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös”, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését.

Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez – s “jó barát, jó gazda, jó szomszéd” válik belőle.

Fotó: waitsail.com

Néhány idézet a műből

Csak az számít, hogy a kéz valaha nyitott, adakozó és igazságos volt; a szív bátor, meleg és gyöngéd.

Talán a leghitelesebb feldolgozás mind közül, ez az 1982-es ausztrál produkció. Kellemesen visszafogott látványvilág és kiváló magyar szinkron jellemzi.