Régen a hagyományos karácsonyi asztal nem csupán az ünnepi ételek miatt kapott központi szerepet a családok életében. A karácsonyi asztal állításával igyekeztek elérni, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen.
Cél volt az is, hogy a karácsony éjjelén betérő angyalok, halottak, s a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak a háznál.
A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak mágikus erőt tulajdonítottak, később egész évben használták őket a baj elhárítása vagy megelőzése érdekében.
Alma, só, tojás, fokhagyma és vöröshagyma az asztalon
Először az erre a célra készített abroszt terítették fel. Tálban sült hús, kolbász, hurka, szalonna, frissen sült kenyér, kalács, dió, de méz és bor is került az asztalra. Kistányérban magvakat, kosárkában hagymát, fokhagymát, tököt, almát tettek rá. Utóbbi a család összetartozását jelképezte. A gazda felvágott egy almát annyi felé, ahányan vannak a családban, és egyszerre megették, hogy együtt maradjanak.
A karácsonyi asztalra helyezett só a néphagyomány szerint alkalmassá válik tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a tojás az állatok egészségét biztosítja. A fokhagymát éjfélkor az állatoknak adták, hogy a rontást távol tartsák vele.
A vöröshagymával a következő év időjárását jósolták meg. A tököt azért helyezték az asztalra, hogy jó módban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort torok- és fülfájás gyógyítására használták.
Ekevas és patkó is kerülhetett az asztal alá
Az asztal alá szénát, szalmát szórtak, gazdasági eszközöket helyeztek. Ezek lehettek ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, néhol sodrófa, mángorló, ácsszerszámok… Így próbálták biztosítani, hogy jó legyen a termés, az eszközök tartósak, jól használhatóak maradjanak egész évben.
Az abrosz varázsereje
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi abrosszal kizárólag ekkor terítettek, de évközben is előkerült más céllal. Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. Az abrosszal megelőzésképpen is betakaróztak, így próbálták elérni, hogy ne legyenek betegek. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát.
Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Az asztalra helyezett magvak célja a jövő évi jó termés, a bőség bevonzása volt. A leszedés után a baromfinak adták a magokat, hogy jobban tojjanak.
Tánczos Erzsébet írása. A szerző blogját itt találod.
