A népi mondák szerint: ‘Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja’ – vagyis a megfigyelések szerint ha Dorottya napján fagy, akkor Julianna napjára (február 16.) megenyhül az idő, de ugyanez lehet fordítva is.
Dorottya legendája
Szent Dorottya (nevének jelentése ’Isten ajándéka’) fennmaradt élettörténete nagyon hasonlít Ágotáéra. Dorottya is a keresztényüldözések idején élt (300 körül) a kis-ázsiai Cezerea egyik előkelő családjában és a másik szent szűzhöz hasonlóan ő is egy római helytartót kosarazott ki, ami miatt szörnyű kínzásokra ítélték. A szenvedésekhez az adott neki erőt, hogy az Édenkert almái és rózsái várják majd halála után. Kínzói ezért gúnyosan kérték, hogy majd küldjön nekik azokból a gyümölcsökből és virágokból. Kivégzésekor egy angyal (vagy kisgyerek) jelent meg kosárral a kezében, amiben alma és rózsa volt, majd átnyújtotta a gúnyolódóknak. A csoda láttán azok közül is néhányan felvették a kereszténységet, persze, őket is kivégezték…
Dorottya, a “Tavaszi Rózsa”
Így hívták segítségül a hozzá imádkozók, és e csoda révén lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Jelképe a virágos, gyümölcsös kosár volt, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban.
Megfigyelés: A sárosi Szlankahermány (Hermanovce) szlovák népe szerint a Dorottya napján mosott ruha már megszárad a kerítésen, közeledik a tavasz.
Forrás: A keresztény művészet lexikona, Gert Richter-Gerhard Ulrich: Mitológiai és Bibliai jelenetek a művészetben, jelesnapok.oszk.hu,
