38 éves, két gyermek apja. Szakmája asztalos. Volt egyéni vállalkozó, de abbahagyta. Kiváltotta az őstermelői igazolványt, azt is befejezte. Ma karbantartóként dolgozik, mellette szabadidejében gazdálkodik, no és írja blogbejegyzéseit. Azt mondja, akár szójáték is lehetne a czudarvilág blog, de nem az. Az a valóság. Az ő világa.
Gyerekként is szerettem írogatni – mondja Czudar Viktor. – A blog ötlete meg jött, mint derült égből a villámcsapás, és azt vettem észre, hogy egyre többen szeretik, olvassák. Pedig nincs benne semmi fantasztikus. Az életemről, az életünkről írok. Arról, hogy miket csinálok a gyakorlatban. Mivel önellátásra törekszünk, ezért minden teendő, ami egy vidéki ház körül adódik, helyet kap az írásaimban.
Az önellátás a göröngyös utak közé tartozik. Amikor néhány éve kiderült, hogy a két gyermek ételadalék-érzékeny, Viktor és neje nem gondolkodtak sokáig: azóta amilyen élelmiszert csak tudnak, saját maguk állítanak elő. Az önellátás és a pénzkeresés között nem mindig sikerül megtalálni az egyensúlyt, de egy-egy zökkenőtől eltekintve a gazdálkodás valóban életük része lett.
Anyám mindig azt tanította, hogy csináljam meg rendesen azt, amibe fogok – emlékezik. – Hosszú ideig karatéztam. Ott is mindig azt mondták, hogy amit most csinálok, abba tegyem bele magam teljesen. Majd a többibe akkor, amikor odaérek… Nem tudom, hogy ezeknek köszönhető-e, de az élet legtöbb dolgában, így az önellátásban is bulldog állhatatosságom van.
Nem véletlen, hogy Viktor a nyarat szereti a legjobban. Hogy miért? Mert meleg, és hosszúak a nappalok, sok dolog belefér így a megálmodott dolgok megvalósításába.
Saját portánkon tartunk állatokat, és műveljük a kertet – említi a fiatalember. – Amikor önellátásról beszélek, nem kell hatalmas birtokra gondolni. Amire szükségünk van, azt itt megtermeljük, előállítjuk. Van bőven nyúl és csirke, meg 30 vietnami malac. A húsfogyasztásunk ez által kipipálva. Zöldség, gyümölcs terem bőven, igaz munka is akad azzal, de a konyhára elég.
A Czudar család magának készít lekvárokat, szörpöket, savanyúságokat, tej és húskészítményeket. Gyakran sütnek kenyeret, a tisztálkodáshoz pedig maguk csinálnak bioszappanokat. Persze az üzletben történő bevásárlás is szükséges, de alaposan szemrevételeznek mindent, amit a boltban vesznek.
Eladásra nem termelnek, ha van feleslegük, legfeljebb cserélnek. Viktor meggyőződése, hogy téved az, aki egyedül akar önellátóvá válni. Ő közösségben gondolkodik, hiszen nagyapáink sem voltak teljesen önellátóak. A falu egésze összedolgozott, mert máshogy nem ment.
Az öcsém mondta egyszer, hogy a sz@rból is várat tudok építeni… Legalábbis megpróbálom. És valóban így van. Megnézem, mi kerül az utamba, és mit tudok belőle csinálni. Szinte minden szakipari munkát elvégzek a ház körül. Sok saját „projektet” megvalósítottam már, de mások ötleteit is felhasználom az itthoni munkában. Kiélem kreativitásomat és problémamegoldó képességemet, melyeket blogomban szintén megosztok az olvasókkal.
Summázva ennyi Czudar Viktor és az ő világa. Nem annyira cudar, mint a szójátékból hihetnénk. Ez az önellátás világa. Egy bükkábrányi családé, akiknek élete a férj blogját olvasva nyitott könyv minden érdeklődő előtt.
