Életmód

A komp és a folyó kapitánya a szamosi révész

Ha Vásárosnamény felől érkezik a faluba az utazó, Olcsvaapátiban biztosan a vele találkozik először.

Szászi Lajos – a helyieknek többnyire Kompos Lajos – születése óta itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen eldugott kis településén él, és ahogy fogalmaz, nem tudná elképzelni, hogy a mozgalmas, munkás hétköznapokat felcserélje egy városi panellakás kényelmével.

Ismert ember a révész errefelé

Kompos Lajos eredeti szakmája épületvillamossági szerelő, ám munkahely hiányában csak a falusiak kisebb-nagyobb villamossági problémáinál tudja kamatoztatni szakmai tudását. Annál inkább élvezi az Olcsvaapátit és Olcsvát összekötő, Szamoson működő, kézi kezelésű komp irányítását.

Társasági ember a révész, munkája során pedig van is bőven alkalma ismerkedni. Ez legfőképpen a nyárra vonatkozik, amikor turisták sokasága jár a környéken, nem egyszer külföldiek színesítik az utazóközönséget.

Fotó: Sokszínű Vidék

Stohl Andrást és Vujity Tvrtkot is utaztatta

Kompos Lajos szállított már politikust, írónőt, neves orvost, tudóst, sportolót. Számára a személyes találkozás mellett azért is jelent sokat, mert a kompátjáró segítségével olyan emberek ismerik meg a falu, akik eddig még valószínűleg a létezéséről sem tudtak.

Révészként a legnagyobb élményem az volt, amikor a Stohl András a kompomon utazott, és meg is mártózott a Szamos vízében. Rajta kívül már Vujity Tvrtko-val és az Irigy Hónaljmirigy tagjaival is volt szerencsém találkozni munka közben – meséli büszkén.

Szerencsére a természet is gondoskodik arról, hogy a környék ne csak úgy jusson az emberek eszébe, hogy ez az a hely, ahova csak komppal lehet bemenni. A Szamos és az Öreg-Túr ölelésében megbúvó kis falu a maga egyszerűségével, nyugalmával, az emberek barátságosságával és derűjével mindenkit lenyűgöz.

Ez a munka nem fenékig tejföl

Egy révésznek hivatalosan napkeltétől napnyugtáig tart a munkaideje, és ha esik, ha fúj, ha 40 fok van, akkor is ott kell lenni. Előfordul, hogy „fontos utasok” jönnek, de nem érnek oda napnyugtáig, s olyankor túlórázni kell.

Fotó: Sokszínű Vidék

Amikor befagy a Szamos, amikor nagyon magas, vagy éppen alacsony a vízállás, akkor nem jár a komp. Ilyenkor előfordult már, hogy kérés esetén csónakkal vitték-hozták az embereket.

Mielőtt azt gondolja bárki, hogy a révész olyan, mint a hajóskapitány, az rosszul hiszi – mondja Lajos. – Ez a munka nem csak a csörlőzésből áll. A lejárót is nekünk kell tisztán tartani, sőt, ha a szükség úgy kívánja, magát a medret is iszapolni kell a lejárók előtt. Előfordul, hogy több köbméter iszapot kell magáról a lejáróról eltakarítani.

Aki szóba elegyedik Lajossal, könnyed, barátságos mondataiból, beszédstílusából, választékos kifejezésmódjából könnyen megállapítja, hogy olvasott ember. Vallja, hogy bármilyen messze is él, bármennyire is eldugott helyen, a világgal élénk a kapcsolata. A TV, rádió, internet és a telefon is ugyanúgy működik, mint a városiaknak, és olvasni is ugyanúgy tud, mint bárkinek, akinek igénye van rá.

A szamosi révész kertet is művel, baromfit és sertést tart, ha pedig úgy adódik, kevés szabadidejéből áldozva, a „fontos” labdarúgó mérkőzésekre elutazik a fővárosba is.

Fotó: Sokszínű Vidék (középen Kompos Lajos)

Egy szomorúsága azért van: gyerekkori hobbijára, a rajzolásra már nem jut ideje. Ebben viszont vigasza, hogy rajztehetségét kisebbik lánya örökölte és csodás rajzokkal ajándékozza meg őt.

Mert ahogy Szászi Lajos erre utalva, összegzésként megjegyzi:

Egy pillanatra sem áll meg az élet a Szamoson túl.

Virágné Fejes Éva írása.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.