Elindultak az 5. kerületből, és meg sem álltak az Őrségig

Bár a főváros szívébe született bele, mindig szerette a vidéket. Ötödik kerületben élő, belvárosi lányként cseperedett fel Rotter Zsófia, aki már 23 évesen beleszimatolt a budapesti nyüzsgést felváltó csendes környezetbe. Akkor Dömsöd és Ráckeve között, a Somlyó-szigeten egy finn gerendaház és a környék jelentette a világot számára, ám onnan a nagybetűs élet visszaszólította a fővárosba.

Azóta majd negyedszázad eltelt, a vidékhez való kötődés viszont egyre erősödött. Tavaly aztán nem volt visszaút. Zsófia és párja, Zoltán végérvényesen úgy döntöttek, hogy hátat fordítanak a nagyváros zajának, és meghittebb, csendesebb környezetet választanak maguknak. Így jutottak el az ötödik kerületből egyenesen az Őrségbe, Szalafőre.

Viccesen azt szoktam mondani, hogy engem a gólya rossz helyen rakott le – említi Zsófia. – Gyönyörű Budapest, szép a belváros, ám az évek haladtával egyre erősödött bennünk az elhatározás: a lelkünkhöz közeli életre van szükségünk, olyanra, ahol nem kíséri napjainkat a folyamatos rohanás és az állandó stressz.

Abból pedig volt elég. Zsófiék kőbányai kocsmája állandó jelenlétet követelt reggeltől estig, hétköznap, hét végén és ünnepnapokon is. Két évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy elinduljanak a régen dédelgetett álmok felé, és újrakezdjék életüket vidéken.

Egyik legjobb barátnőm 8 éve vett ingatlant Szalafőn – meséli Zsófia. – Sokszor töltöttünk nála néhány napot, s minél többször utaztunk hozzá, annál inkább megfogott a környék. Olyannyira megszerettük az Őrséget, hogy a visszaindulásaink napján legszívesebben odakötöztük volna magunkat e csodálatos helyhez.

A sors is figyelt rájuk. Sikerült eladniuk az egyébként szeretett vendéglátó helyet, és apai örökség is segített abban, hogy egy számukra ideális portát vásároljanak Szalafő Felsőszer részén. A 6 ezer 900 négyzetméteres birtok, rajta a kétszintes lakóépülettel és egy valamikor cipészműhelyként szolgáló boronaházzal, a kis erdőrésszel, a csodás természeti környezettel szinte új világba repítette Zoltánt és Zsófiát, ahol a ház asszonyának Zsófinak talán több ideje jut kedvenc elfoglaltságaira, hiszen szeret kötni, horgolni és üveget gravírozni is.

Február közepén intettünk búcsút Budapestnek – folytatja Zsófia. – Azóta azon dolgozunk új otthonunkban, hogy elképzeléseinknek megfelelően alakítsuk ki életterünket, miközben tervezünk is. Az épület felső szintjén és a boronaházban szálláshelyeket tervezünk, hogy a vendéglátásban szerzett tapasztalatainkat a falusi turizmus területén hasznosítsuk. Szeretnénk, ha már idén nyáron fogadhatnánk vendégeket portánkon, a Démon Tanyán.

De miért éppen Démon Tanya? Nos, a válasz nagyon egyszerű. Zsófiáék három szeretett cicája közül Démon, a névadó – akinek saját Facebook-oldala is van – igazi jelenség és egyéniség. Persze két társa is ilyen: ezekben a Maine Coon fajtájú, viszonylag nagy testű cirmosokban megtestesül a szépség, a kedvesség, az önállóság és a szabadságszeretet. S akkor még nem beszéltünk a ház kedves őrzőjéről, a gyönyörű németjuhász kutyáról, aki szintén imádni való teremtés.

Házi kedvenceink is új életbe kezdtek – veszi át a szót Zoltán. – Az a nagy szabadság, amit itt a kertünk kínál, néhány nap elteltével érezhetően „feldobta” az állatokat. Bár nem tervezzük létszámuk bővítését, újítani azért szeretnénk. Beleszerettünk a wallisi feketeorrú bárányba, melynek külseje egy kismedvére emlékeztet leginkább. Egész testét – beleértve a lábait, füleit és arcát is – vastag gyapjú fedi. Ezek olyan nyugodt, kezes és alkalmazkodó jószágok, akiket pórázon is lehet sétáltatni.

Ezen a szép, nagy birtokon lesz hol. S talán az Őrség megannyi programja keretében kuriózumnak számít majd a wallisi bárány sétáltatása és simogatása is a Démon Tanyán. Addig azonban Zsófi és Zoltán minden idejüket feláldozva dolgoznak azért, hogy csalogató vendégházuk új színt vigyen Szalafő életébe.

Sok siker a vidéki újrakezdéshez!