Igen nehéz lenne lemérni, melyik a legszebb, a legnehezebb vagy a legbonyolultabb nyelv a világon, hiszen a világ nyelvei sok mindenben különböznek egymástól, így összehasonlítani sem lehet. Egyet viszont talán bizton állíthatunk:
Gyimóti Gábor ” Nyelvlecke” című versében egyetlen szó árnyalatát írja le páratlan módon.
Hogyan is “megy” magyar nyelven az ember és az állat?
“…Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?..”
Ami nem mindegy:
- Nem mindegy, hogy Gödön van a szobrod, vagy Szobon van a gödröd.
- Nem mindegy, hogy Gizike vagy gőzeke.
- Nem mindegy, hogy vidd ki a bilit, vagy idd ki a bilit.
- Nem mindegy, hogy tengeri csata csúcspontja, vagy csengeri tata púpcsontja!
- Nem mindegy, hogy egyöntetű, vagy hogy ön egy tetű.
- Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik.
- Nem mindegy, hogy rozoga mozi, vagy mozog a Rozi.
- Nem mindegy, hogy hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
- Nem mindegy, hogy kompon állni vagy komponálni.
Ha találkoztunk már külföldivel, aki próbálta megtanulni a magyart, minden bizonnyal az a véleménye, hogy a nehézségi skálán csodás anyanyelvünk bizony elég előkelő helyet foglalhat el.
És még ezt próbáljuk meg!
Ne szerénykedjünk, szinonimákban is a legjobbak vagyunk.
Nézzük, milyen sokféleképpen tudjuk kifejezni, ki hogyan hal meg?
- Az órásnak üt az utolsó órája.
- A díjbirkózót legyűri a halál.
- A harangozónak beharangoznak.
- Az aratót lekaszálja a halál.
- A boldogtalan megboldogul.
- A kertész a Paradicsomba jut.
- A vegetáriánus fűbe harap.
- A pék megeszi kenyere javát.
- A szabónak elszakad élete fonala.
- A muzsikusnak elszakad élte húrja.
- A koldus jobblétre szenderül.
- Az órásnak üt az utolsó órája.
Édes, ékes apanyelvünk
Végezetül, soha ne tévesszük össze a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával!
Oszd meg másokkal is, hogy ők is tudják, milyen páratlan a magyar nyelv!
