Életmód

Kezdődik az őzek ellése – Ha gidára leltek, ne simogassátok

Az őzek ellése lassan elkezdődik és júliusig tart.

Fontos tudni, hogy nem minden magányos, anyja nélkül megtalált gida igényel emberi segítséget, sőt kifejezetten árthatunk is, ha megmentjük! A fűben lapuló apróságok csak  látszólag védtelenek és elárvultak.  Az Országos Magyar Vadászkamara közleménye szerint, az őzgidát a suta akkor hagyja egyedül – fekteti el –, ha veszélyt érez vagy táplálkozik.

A gida ilyenkor ösztönösen meglapul, próbál beleolvadni környezetébe.

Mivel nem menekül, sokan gondolhatják, hogy az állat beteg, vagy csak a házi kedvenceknél megszokott módon megsimogatják. Ilyenkor azonban a gidán és környezetén rajta marad az ember szaga, ezért az anyja már nem fogja elfogadni, szoptatni.

2014-ben egy Bakonybélben lévő hotelbe vittek haza egy gidát a vendégek, sajnos nem tudták, hogy nem szabad hozzányúlni.

Ne érjünk hozzá, és lehetőleg ne is közelítsük meg, mert ezzel akár lassú éhhalálra ítéljük.

Ha olyan helyen találunk gidát, ahol úgy érezzük, hogy veszélyben van, akkor értesítsük a területileg illetékes vadásztársaságot.

A Magyar Buschraft Közösség napokban posztolt bejegyzése megindítóan szépen ír minderről:

“Üdvözlök mindenkit

Két napja születtem a Mogyoród melletti erdőben, jelenleg a testem akkora mint egy fél kilós kenyér. Mivel még nem vagyok elég erős a futáshoz, édesanyámnak nagyon kell rám vigyáznia nehogy elkapjanak kóbor kutyák, vagy a róka. Az, hogy most láthattok gyakorlatilag annak köszönhető, hogy egy mezőn voltunk amikor a fák takarásából kilépett egy nagy ember zöld kalapban és a vizslája. Az ösztönöm sugallatára nem próbáltam meg a nagy gazban a mamám után szaladni, mert sajnos az még nem megy, hanem bebújtam egy fűcsomó alá. Pontosan tudtam, hogy nincs más dolgom mint láthatatlanná válni amíg el nem múlik a veszély és anya vissza fog jönni értem.

Fotó: Magyar Bushcraft Közösség
Fotó: Magyar Bushcraft Közösség

Erős szuszogásra lettem figyelmes amikor szétnyíltak a növények előttem és egy nagy fülű, barna kutya meredt rám. Iszonyúan megrémültem és moccanni sem mertem csak reménykedtem benne, hogy láthatatlan vagyok. A vizsla valóban „nem látott”, csak állt három lábon és meredten figyelt… de „nem látott”. Ekkor megérkezett az ember aki sokkal nagyobb volt mint a kutya és dörmögött valamit, majd megfogta a nyakörvét és félrehúzta.

Motyogott valamit, majd felém fordult miközben a zsebében kotorászott és már teljesen más hangon csak annyit mondott:

„egyemmeg”.

Nagy szerencsémre Ő sem vett észre, mert a mozdulatlan láthatatlanságom és a rejtő színem tökéletes. Egy lapos, fekete eszközzel néhányat kattintott, majd elment. Anya egy óra múlva visszajött értem és mivel már nagyon éhes voltam alig emlékeztem arra, hogy majdnem felfedeztek, de szerencsére láthatatlan voltam.

Sok leendő barátom születik mostanság és kérlek benneteket, ha megtaláljátok Őket ne fogjátok, vagy simogassátok meg egyiket se. Ne vigyétek haza, mert a mamájuk ott van a környéken és lehet, hogy a sűrűből riadtan figyel.”

Címlapfotó forrása: openwalls.com

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.