Életmód

Harmóniában a természettel – Jurtában élnek, és lóháton járnak a faluba vásárolni

Zaka Dominika főállásban anya, mellékállásban írónő, aki töretlenül keresi a természethez visszavezető utat.
Korábban a témában:

Kijártam minden iskolát, mégse tanultam semmit ahhoz viszonyítva, amit a természettől nap, mint nap tanulni lehet – írja Facebook-oldalán. Életét, mindennapjait párja, gyermeke, lovai, és az önellátásra, természetes életmódra való törekvés töltik be.

Fotó: Zaka Dominika

Szabadon

Zaka Dominika Szabadon című könyvében leírja, hogyan élnek harmóniában a természettel. A 26 éves asszony nem csak elméleteket gyárt, példát is mutat. Férjével és 4 éves Álmos nevű gyermekével úgy élik életüket a Nógrád megyei Becskétől 7 kilométerre egy jurtában, távol a világ zajától, hogy csak annyit vesznek el Isten asztaláról, amennyi feltétlen szükséges.

Fotó: Serényi Márta[/caption]

Életük egyik alappillére, hogy folyamatosan keresik a természetes harmóniához visszavezető utat. A telefonjukat kivéve elektromos eszközt lehetőleg nem használnak, igyekeznek a javaikat maguk megtermelni, azokat egyéb javakra cserélni. Az otthon még elő nem állítható dolgokat – például ruhanemű, cipő, fazék – nem újonnan vásárolják, hanem használtan kapják – ha másoknak már nincs rá szüksége.

Egyik friss bejegyzésében arról ír, hogy megszabadult autójától és ma már lóháton közlekednek a közeli faluba vásárolni. Érdemes elolvasni!

„Három hónapja szabadultam meg az autómtól. Szándékosan használom a „megszabadultam” szót, mert bár a lelkem mélyén már rég le akartam tenni, mégis egy külső tényezőn múlott, hogy szívem vágya teljesült.

Ezalatt a három hónap alatt alaposan átrendeződött az életünk. Mert bár sosem voltunk autófüggők, ha itt áll az úton az ember autója, hajlamos rá, hogy leugorjon a faluba ezért-azért, pedig a legtöbb „dolog” fölösleges, és csak abból vesszük észre, hogy túl sok ide-oda elugrás volt, hogy már megint tankolni kell. Benzint. Ami környezetszennyező és sajnos még pénzbe is kerül.

Szóval amilyen természetességgel elővettem a slusszkulcsot az ide-odaugrálásokhoz, most úgy viszem ki a nyerget a lókikötőhöz. Eddig is sokat ültünk lóháton, de most már nincs más közlekedési eszköz. És micsoda dolog az, amikor az ember egy másik élőlény hátán közlekedik! Az csak az egyik oldala a dolognak, hogy a mi számunkra milyen felemelő élmény ez nap mint nap, de a környék sem panaszkodhat.

Az óvodába nappal felügyeletre otthagyott csemeték fürtökben csüngnek a kerítésről, és a hatmázsás állatok önként dugják az orrukat a vasrácshoz, hogy a puha kis kezek megsimogathassák. A bolt mögött parkoló kocsik közé, a kerítésoszlopokhoz kötjük őket, ha valamit esetleg venni kell, és az arra járó gyerekek mind fölmásznak rájuk, amíg ácsorognak. A postán, amíg az ajánlószelvényeket irkálom, szépen lenyírják a füvet, és mindenkitől bezsebelnek pár simogatást.

zakadominika4
Fotó: Zaka Dominika

A ló maga a terápia. A ló maga a csoda. A ló szeretet és alázat, engedelmesség és önfeláldozás. A ló arra született, hogy az emberek Napja fényesebben ragyogjon az égen, és mosolyt csaljon Mindenki arcára, akivel csak találkozik.”

A család életének további pillanatairól Zaka Dominika Facebook-oldalán tájékozódhatsz.

Fotók: Facebook/Zaka Dominika: Szabadon

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.