A texasi Dallasban lévő Paul Quinn Főiskola a csőd szélén állt. A dékán gyökeres változást akart. Miután az intézmény focicsapata folyamatosan rosszul teljesített, felparcelláztatta az iskola pályáját.
A zömében hátrányos helyzetű diákokból álló főiskola vezetését 2009-ben vette át Michael Sorrel, aki látva az iskola nehéz helyzetét, úgy érezte, hogy teljes szemléletváltásra van szükség.
Egyrészt úgy gondolta, itt az ideje, hogy megfizethető és vonzó étel kerüljön az iskolai közösség asztalára, másrészt eltökélt szándéka volt, hogy megtanítsa a diákokkal, hogyan lehet kitörni a szegénység ördögi köréből. Az iskolai biogazdaság kialakítását látta kitörési pontnak, és egy merész ötlettől vezérelve a kampusz focipályáján gondolta ennek megvalósítását.
Ha rosszul teljesít egy focicsapat, akkor hasznosabb egy gazdaság kialakítása
A főiskola az ellehetlenülés szélén állt, a diákok száma folyamatosan csökkent, így Sorell gyökeres változásban látta a megoldást. Eggyel kevesebb focipálya és eggyel több biofarm, egyértelműen a nettó nyereség az itt élők számára – így indította el a ma már óriási eredményeket elért projektet.
– Aki meg szeretné érteni, hogy miért kezdődött el ez az egész, annak el kell látogatnia olyan térségbe, ahol 95%-os a kisebbség, és ahol mélyszegénységben élnek az emberek. Több kilométerre vannak üzletek, ahol friss tápláló ételhez juthatnának az emberek. Ebben a környezetben nincs értelme sikertelen focicsapatot működtetni. Másra van szükség.
Sorrell és csapata gyorsan dolgozott, és a pálya “újrahasznosítása” is látványos volt. Eltűntek a pályát jelző csíkok, megjelentek a billencs autók és megtörtént a talajcsere valamint a parcellázás. A focipálya emlékét csupán a kapufák, az eredményjelző tábla és a lelátó őrzi.
A korábbi focimeccsek helyét most 1500 epertő, valamint hagyma, spárga, paradicsom, paprika, zöldség és több tucat más növényi fajta teszi értékessé.
Az egyik legfontosabb feladat volt a diákoknak megmutatni, hogyan törhetnek ki a mélyszegénységből. Ennek része volt megismerni, hogy a mai élelmiszerdömpingben mi a helyes életmód és táplálkozás. Meg kellett mutatni, hogy egy jól működő közösség milyen segítő erőt jelent.
– Mielőtt elkezdték a munkát a gazdaságban, a diákok nem ették sárgarépát, kivéve ha valami édes szószos öntetettel kínáltuk. Ma már más a helyzet. A biológia órákon megtanítottuk, hogy a farm esélyt ad a továbblépésre, a gyakorlati laboratóriumi tapasztalatok pedig meggyőzték őket arról, hogy a saját maguk termelt növények mennyivel egészségesebbek. Mindeközben megtapasztalták, hogy egymásra vannak utalva. Ha valaki nem végzi tisztességgel a feladatát, és nem gondozza megfelelően a növényeket, akkor azzal társainak és a közösségnek is kárt okoz.
Küldetésük a közösségépítés, a cafetéria és a karitatív tevékenység
A főiskolai farm neve sem véletlen: WE over me, azaz MI az én fölött. A közös munka, az egymás segítése alapvető feltétele a későbbi sikeres életnek. Ebben segítenek azok az oktatási modulok is, melyek az üzleti életre készítenek fel. Például, hogy hogyan kell egy üzleti tervet elkészíteni, megfelelni a vevők igényeinek, hosszú távú pénzügyi stratégiát kialakítani.
Nincs ingyen kenyér
A félévi tandíjért 150 órát kell dolgozniuk, a főiskola egész területén minden munkát a diákok végeznek: konyhai műveletek, takarítás, üzemeltetés, logisztika, biztonsági őrzés. Amennyiben valaki nem tartja be az iskola szabályait, mint például az egyenruha viselését, büntetést fizet.
Kapcsolódó anyag >>> Gyerekek, akik nem az iskolapadban tanulják, hogy mi a zöldség
Sorrell szerint a farm egy kihívás, hiszen több mint egy gazdaság: ez egy “városi élelmiszer-elosztó hálózat.” A diákok termelik a kukoricát, paradicsomot, áfonyát, gyógynövényeket, méhészkednek, és a termések alapanyagként szolgálnak a főiskola konyháján és a Dallas közeli éttermekben. A bevétel 10 százalékát felajánlják a környék rászoruló családjainak. Ha a diákok számára nincs pénz sportösztöndíjra, megkereshetik a tandíjra valót más módon, mondta a dékán. Így lett a Paul Quinn az Egyesült Államokban az első városi munkáltató főiskola.
– A kezdetekkor sokan mondták, hogy őrült vagyok. Most viszont büszkék vagyunk az őrültségünkre. Senki sem hitte, hogy működni fog, mégis itt vagyunk. Rengeteg jó üzleti kapcsolattal, és egyre több bevétellel. Az iskola tanulóinak létszáma pedig szépen nő. 2009-ben az alig 200 tanulóból mára 500-an járnak a főiskolára, és hiszem hogy ez csak a kezdet. Meg fogjuk változtatni a világot ezzel a gazdasággal.
Vallom, soha ne felejtsük el, honnan jöttünk, honnan indultunk. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ez a hely egyszer egy focipálya volt, egy vereségekkel teli focicsapattal. Ez kell, hogy lendületet, rugalmasságot, bátorságot, elszántságot és hitet adjon a jövőben is minden tanulónknak. És mindegy, hogy fociról vagy mezőgazdaságról beszélünk. Az élet minden területén példa lehet a mi “őrültségünk”.
