A Julius Caesar által Kr.e. 46-ban bevezetett Julián-naptár 365 és 1/4 napos évvel számolt, a Föld ugyanakkor 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc alatt teszi meg útját a Nap körül. A hiányzó 11 perc 14 másodpercek aztán az évszázadok során – a beiktatott szökőévek ellenére is – összeadódtak, így a különbség az idő múltával a 16. század végére már 14 napra szaporodott fel. Mivel a tavaszi napéjegyenlőség már nem március 21-re esett, egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása. A régen szükséges naptárreformot a 26. római pápa, az 1572-85 között Szent Péter trónján ülő XIII. Gergely valósította meg. A reform kidolgozására az egyházfő 1572-ben állított fel bizottságot, ebben a legnagyobb szerepet Luigi Lillo Ghiraldi nápolyi csillagász és Christophorus Clavius német jezsuita szerzetes, matematikus játszotta. XIII. Gergely 1582. február 4-én tette közzé Inter gravissimas kezdetű bulláját a naptár reformjáról: az évből elvettek tíz napot, így 1582. október 4. (csütörtök) után másnap már október 15-ét (pénteket) írtak, s ezzel a napéjegyenlőség is visszakerült március 21-ére.