Január 25-ét Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle. A néphitben időjárás-, termés- és haláljóslás napja. A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.
A hajdani dögvészekre (pestis, kolera) való jóslás emléke él a legismertebb Pál-napi regulában, mely szerint
ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel.
A laskóiak összefoglalták a csíziók lényegét egy versben:
Pál fordulása, ha tiszta,
Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.
A medvével való jóslás, amely ma általánosan Gyertyaszentelő napjával (február 2.) kapcsolatos, a határainkon belül és túl élő magyarságnál is gyakran Pál-naphoz kötődik.
Pál napját a tél fordulójának tartják, és például a Bács megyei Topolyán ezen a napon jósolnak a medvével. Ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg.
Pálkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön be
– tartották például Kecelen.
Ismeretes e napon a haláljóslás az úgynevezett pálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben.
A tollaspogácsa készítésének más alkalmai is vannak. A Dél- és Kelet-Dunántúlon és az Alföldön is sokfelé inkább szilveszterkor sütik. A haláljósló tollaspogácsát az Alföldön Pál-napkor készítik, de Luca-napkor ugyancsak ismeretes lucapogácsa néven.
A Pál-napi tojásból kelt libát Csépán veszekedősnek, marakodósnak tartják.
(Forrás)