Hogyan lesz egy falusi lányból városi, majd újra boldog falusi?

Hogyan lehet egy kertet földi paradicsommá varázsolni? Mi kell ahhoz, hogy a városi komfortból vidékre költözzünk? Az alábbi történet mintájára a nagy lelkesedés és az elhatározás elég ahhoz, hogy elinduljunk. Németh Hajni és párja, Szabó Laci életfilozófiája mindannyiunknak útmutató lehet: meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk! Aztán tenni érte.

A gyerekkor adta a jó alapokat

– Hol is kezdjem? Egy alföldi faluban nőttem fel, ahol természetes volt a kert a föld és az állatok közelsége, szeretete – mondja Hajni. – Apu asztalos volt, és bár lányként kicsit furcsa, de szerettem mellette dolgozgatni. Ennek köszönhető, hogy megtanultam a szerszámokat használni. Mindig is szerettem alkotni, kreatívkodni, a nagymamáktól például kézi munkákat tanultam. A szüleim gyűjtötték a régiségeket, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy értéknek tekintek mindent, ami a múltat őrzi.

A férjem gyöngyösi, és születése óta társasházban élt. Nagyszüleinél játszhatott a kertben, ami talán az ő számára is meghatározó volt, mint ahogyan az édesapjától elsajátított kétkezi munka is.

Városban indult a közös élet

– Mikor összeházasodtunk, tudtuk, hogy csak egymásra, a családra és a tanult  dolgainkra számíthatunk. Közös erővel alakítottuk ki lakásunkat Gyöngyösön, mindent mi magunk, a saját kútfőből és erőből. Kevés pénzből, de annál nagyobb lelkesedéssel és kreativitással. 14 évig éltünk a városban, egy panellakás 6. emeletén. Időközben betegség és baleset miatt kezdtünk változtatni az életmódunkon. Egyre inkább vágytunk a falusi létre, a biogazdálkodásra. Az álmunk nagy kert, nagy fák, patak, parkos kert volt. Elterveztem a vesszőfonatos veteményest és éreztem az otthon sült kenyér illatát. Az akkori ingatlanárak mellett mindez sokáig álom volt csupán. Aztán négy és fél éve meghívtak minket Nagyrédére egy bográcsozásra. Nagyon megtetszett nekünk a falu hangulata, így mikor hazamentünk, megnéztem egy ingatlanközvetítő oldalt, ahol megláttam a mai házunkat.

Első látásra szerelem

– A kert rögtön megfogott. Azonnal beleszerettünk, tudtuk, hogy ez a mi házunk, erre vártunk.  Annyira gyorsan ment minden, hogy egy hét múlva aláírtuk a szerződést. A 150 éves házat az előző tulajdonosai felújították, ami krábban szinte romos állapotban volt. Hagyományos három osztatú 60 négyzetméteres ház volt. Az átalakítás után középen maradt a konyha, jobbra a famennyezetű, gerendás nappali, balra kis hálószoba és pici fürdőszoba került kialakításra. Mi csupán egy festést és néhány apróbb változtatást eszközöltünk.

1 db metszőollóval kezdődött a kertművelés

– A kert része ijesztőbb volt, hiszen 1 hét alatt vettünk egy 1 500nm-es kertet. Semmi előképzettség és felszerelés nélkül, 1 db metszőollóval vágtunk neki a kalandnak. Mikor eldöntöttük, hogy megvesszük a házat tudtuk, hogy a ház belsejének az alakítására nem lesz keret, fontosabb a kert gondozásához, fenntartásához szükséges szerszámok, gépek vásárlása. Nekivágtunk.

Először tanulni, aztán szépen haladni

– Nagyon nehéz volt az első időszak, mert hatalmas és sokféle volt a kert. A család segített a veteményes és virágzó növények ápolásában, gondozásában, illetve sok mindenben kaptunk tanácsot. Egyébként internetről és könyvekből tanultuk. Erről szólt az első évünk.

A nagyobb fákat és növényeket az előző tulajdonosok ültették, mi pedig saját elképzelésünknek megfelelően alakítottunk, finomítottuk. A ház melletti rész füves és virágágyásos rész, van benne 2 szint sziklakert, örökzöldek, tuják, cserjecsoport írisz- és levendulaágyás, orgona és sok egyéb egynyári virág.  A gyümölcsösben mindenféle fát ültettünk a meglévők mellé. A veteményesbe telepítettünk málnát,szedret, pöszmétét, jostát, epret, és minden más konyhakerti növényből van egy kicsi, amennyire a családnak szüksége van. A kert végén 2 hatalmas diófa és 2 mogyoróbokor díszlik.

Napi rutin avagy vidéki mindennapok

– Eredendően ápolónő vagyok, majd üzletkötőként dolgoztam, néhány éve pedig háztartásbeliként dolgozom. Van teendő itthon is bőven. Tavasztól őszig minimum napi 4 órát töltök a kertben, a párom heti 10-12 órát, mert ő csak hét végén ér rá. Egy biztos, hogy amikor csak tehetjük, a kertben vagyunk, ez lett a közös szenvedélyünk. Miután biokertet művelünk és vegyszert egyáltalán nem használunk, így sok az aprólékos munka és a gyomlálás, de élvezzük. Amit ad, az ellát minket egész évre. Befőtt, szörp készül, gyógyfüvek száradnak, amiket teának, kenőcsbe vagy szappanba használok. Ez lett a hobbim.

Befogadnak vagy gyüttment leszel?

– Nekünk nagyon könnyen ment a beilleszkedés. Lakott itt néhány barátunk, ők is segítettek a beilleszkedésben, de nem volt ezzel soha problémánk. Mindig is könnyen megtaláltuk a hangot az emberekkel. Alkalmazkodni pedig mindig kell. Gyöngyös nincs messze, nem problémás a bejárás, akik addig jöttek, ezután is jönnek hozzánk, hiszen a kert minden évszakban tartogat szépségeket.

Útravaló vidékre költözőknek

– Ha van közös elképzelés, vágy és tenni akarás, akkor azt javaslom, merjenek belevágni. Az első időszak nehéz lesz, akadnak kudarcok, de ha ketten kitartóak és képesek megújulni és tanulni, akkor nincs lehetetlen. Kevés pénzből, sok kreativitással minden megoldható. Csodálatos érzés a magunk keze munkájának gyümölcsét enni, illatozni, csodálni. Bátran forduljon az új lakó az idősebb szomszédaihoz. Boldogan segítenek, lehetetlent szinte nem lehet kérni.

Vidék…, ahol a jó élet lakik

– Igen! Minőségibb, boldogabb életet élhetünk, amiért nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, még akkor is, ha sok munkát ad, egy vidéki porta. A természet köszönt minden reggel, cicák, sünök, madarak zsonganak körül, a saját magunk termelte zöldségeket, gyümölcsöket tesszük az asztalra, és akkor még nem beszéltem az egyéb idillről. A kerti tó melletti percekről vagy a barátokkal eltöltött vidám órákról…, igen, vidéken lakik a jó élet!

Kapcsolódó anyag >>> Felálltak a padlóról, és valóságos csodapalotát varázsoltak a romos házból