A spájz – ahogy népiesen mondják – ékessége volt a stelázsi, mely egyszerű polc, de annál nagyobb jelentőséggel bírt. Ha pedig a szó dallamát hallgatjuk, fülünkbe cseng a nagymama hangja, érezve a spájz hidegét, hallva a kredenc csukódását és szinte látva a dugig tömött stelázsi csábítását, a gyakran felette lógó, a disznótorban feldolgozott füstölt finomságokkal.
a stelázsi csipkeszegéllyel díszített polcain katonás rendben sorakoztak a befőttek, lekvárok, savanyúságok. Az alsó polcon szakajtóban, konyharuhával lefedve pihent a liszt, alatta kosarakban krumpli, hagyma, tojás, alma, szélére akasztva lógott a hagymafüzér. A hideg kövön pedig szinte mindig akadt 1-2 csupor aludttej.
Akik megélték ezt, bizonyára jó szívvel emlékeznek arra is, amikor a nagyi beküldte őket a spájzba, mondván:
Vegyél le a stelázsiról egy üveg lekvárt, mert sütni akarok, és hozzál egy üveg uborkát is a pörkölthöz.
Ha van fotód a nagyi spájzáról, küldd el nekünk Facebook-oldalunkra. Köszönjük.
Címfotó: Jankó Gergely
