Életmód

A nagyi stelázsija rejtette a spájz kincseit

Sejtelmesen félhomályos, télen-nyáron kellemesen hűvös, illatorgiás hely volt a falusi éléskamra.

A spájz – ahogy népiesen mondják – ékessége volt a stelázsi, mely egyszerű polc, de annál nagyobb jelentőséggel bírt. Ha pedig a szó dallamát hallgatjuk, fülünkbe cseng a nagymama hangja, érezve a spájz hidegét, hallva a kredenc csukódását és szinte látva a dugig tömött stelázsi csábítását, a gyakran felette lógó, a disznótorban feldolgozott füstölt finomságokkal.

Fotó: chabry-i-rumianki.com

Akinek éltek vidéken nagyszülei a régi időkben, az biztosan jól emlékezik a stelázsira: a stelázsi csipkeszegéllyel díszített polcain katonás rendben sorakoztak a befőttek, lekvárok, savanyúságok. Az alsó polcon szakajtóban, konyharuhával lefedve pihent a liszt, alatta kosarakban krumpli, hagyma, tojás, alma, szélére akasztva lógott a hagymafüzér. A hideg kövön pedig szinte mindig akadt 1-2 csupor aludttej.

Fotó: forum-gotic.pl

Akik megélték ezt, bizonyára jó szívvel emlékeznek arra is, amikor a nagyi beküldte őket a spájzba, mondván:

Vegyél le a stelázsiról egy üveg lekvárt, mert sütni akarok, és hozzál egy üveg uborkát is a pörkölthöz.

Fotó: muratordom.com

Ha van fotód a nagyi spájzáról, küldd el nekünk Facebook-oldalunkra. Köszönjük.

Címfotó: Jankó Gergely

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik