A spájz – ahogy népiesen mondják – ékessége volt a stelázsi, mely egyszerű polc, de annál nagyobb jelentőséggel bírt. Ha pedig a szó dallamát hallgatjuk, fülünkbe cseng a nagymama hangja, érezve a spájz hidegét, hallva a kredenc csukódását és szinte látva a dugig tömött stelázsi csábítását, a gyakran felette lógó, a disznótorban feldolgozott füstölt finomságokkal.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="475" width="986" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
a stelázsi csipkeszegéllyel díszített polcain katonás rendben sorakoztak a befőttek, lekvárok, savanyúságok. Az alsó polcon szakajtóban, konyharuhával lefedve pihent a liszt, alatta kosarakban krumpli, hagyma, tojás, alma, szélére akasztva lógott a hagymafüzér. A hideg kövön pedig szinte mindig akadt 1-2 csupor aludttej.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="746" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Akik megélték ezt, bizonyára jó szívvel emlékeznek arra is, amikor a nagyi beküldte őket a spájzba, mondván:
Vegyél le a stelázsiról egy üveg lekvárt, mert sütni akarok, és hozzál egy üveg uborkát is a pörkölthöz.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="555" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ha van fotód a nagyi spájzáról, küldd el nekünk Facebook-oldalunkra. Köszönjük.
Címfotó: Jankó Gergely