Őrzik a szentsírt és megkerülik a határt húsvétkor Székelyföldön

Nagypéntektől húsvéthétfőig számos néphagyomány alakult ki az évszázadok során, melyekből jelentős számút már csupán a néprajzkutatók őriznek, akadnak azonban olyanok, melyek ma is élnek. Ezek közül egyes szokások kis emberi közösségekben, családokban őrzik a hagyományt, mások a 89-es rendszerváltozás után éledtek újjá Székelyföldön.

Locsolkodó fiúk Székelyföldön – Fotó: MTI/Veres Nándor

1990 után felelevenedett a nagypénteki szentsír-őrzés szokása. Nagypénteken elkészítik Krisztus jelképes sírját, és azt a szombati feltámadási körmenetig őrzik. Gyergyóban 9–10 fiatal férfi fehér ingbe és székely harisnyába öltözve, fából készült puskával őrzi a jelképes sírt. A személyzet két-három óránként cserélődik.

Székely népviseletbe öltözött önkéntes fiatalok a felszentelt vizet töltik ki palackokba a híveknek az Csíkszentimre templomának udvarán, miután a templomban jelképesen őrt álltak Jézus sírjánál nagypéntekről nagyszombatra virradó éjjel. A népszokás szerint a nagyszombati szenteltvízből inni adnak a krónikus betegségben szenvedőknek és a beteg állatoknak is. Fotó: MTI/Veres Nándor

A tojásíró kaláka újszerű tevékenységnek számít. A Gyimesekben ma is él a hagyomány, miszerint csak nagypénteken szabad írni a tojást, mert ezen a napon folyt ki Jézus szent vére. Plébániákon is szerveznek ilyen összejöveteleket: a festés közben van, ahol imádkoznak, máshol vallásos énekeket dúdolnak.

A nagyszombati passiójátékok a rendszerváltozás után éledtek újjá. A messze földön ismert csíksomlyói passiójátékot több csíki faluban is bemutatják.

Népviseletbe öltözött lányok a húsvétvasárnapi istentiszteleten Kalotaszentkirály református templomában – Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A falvakban fennmaradt a határkerülés szokása. Sok faluban megtartják a húsvétvasárnap reggeli ájtatosságokat: a hajnali vagy kora reggeli ételszentelést, a határkerülést és az ünnepi szentmisét. A határkerülésen imádkozva és énekelve körbekerülik a határt, kérve, hogy az Isten óvja meg a termést a különböző csapásoktól. Egyes csíki falvakban és Háromszéken lóháton járják be a határt.

Lovas határkerülők magyar zászlóval a kezükben távoznak a Jézus-kápolnától Székelyudvarhely közelében. Fotó: MTI/Egyed Ufó Zoltán

Csíkszeredában meghonosodott a Szabadság téren rendezett közös ételszentelés, amely több mint egy évtizede nagy tömeget vonz.

Ételszentelésre várók Csíkszeredán – Fotó: MTI/Haáz Sándor

Egyes falvakban húsvéthétfőn a ház ormára helyezett feldíszített zöld ág és nyitott ajtó jelzi, hogy várják a köszöntő locsolókat. A legtöbb székely közösségben egyértelmű a locsolás termékenységhez kötődő jelentéstartalma. Mára a víz helyét a kölnivíz és parfümök vették át.

Süteménnyel kínálja az őt meglocsoló fiatalokat egy népviseletbe öltözött lány Csíkszentkirályon – Fotó: MTI/Veres Nándor

Szános locsolkodás

A legsajátosabb székelyföldi locsolkodási szokás Szörcsén és Székelytamásfalván maradt fenn. A két faluban a húsvéti szánozás hagyománya él, Szörcsén ráadásul fiúk és lányok együtt locsolnak. A szánozáskor a fiúk feldíszítenek egy szánt, és zöld fenyőgallyakból sátrat alakítanak ki azon. Ez alá bújik egy legény, a szán elé pedig szintén fiúk állnak be lovak helyett. Ahol a kaput kinyitják, oda betérnek, köszöntik a háziakat, akik lelocsolják a sátrat, valamint az alatta levő fiút és a szánt vontató fiatalokat.

Pálinkával kínálja az őt meglocsoló fiatalokat egy lány Csíkszentkirályon -Fotó: MTI/Veres Nándor

Egy régi, évszázados szokásnak azonban csak a híre maradt meg. A negyvenes években néhol még gyakorolták a Pilátus-verést. Nagypénteken a szentmise után a templomkertben egy gyereket megkergettek és jelképesen megvertek. Mintha Pilátust verték volna Jézus Krisztus szenvedései miatt.

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt