Számos népi megfigyelés bizonyítja, hogy az állatok a maguk sajátos módján előrejelzik az időjárás változásait. Sokat közülük már a kutatók is alátámasztottak bizonyítékokkal és tudományos magyarázatokkal. Ha megfigyeljük a természetet, a környezetünkben élő állatokat és növényeket, akkor mi is “olvashatunk” a jelekből.
Ezek az állatok a különböző kimenetelű időjárás-változásokra meglepő viselkedéssel, tőlük nem várt hangokkal hívják fel az emberek figyelmét.
Hideg télre számíthatunk, ha
- a kukoricahéj vastagabb az átlagosnál
- a mezei egerek mélyre ásnak
- a harkályok egy fán osztoznak
- vastagabb a megszokottnál a szőr a tehén nyakán, hátán
- sűrű és gyakori a köd augusztusban
- a gólya korán költözik délre
- bőséges a makktermés és a mókus korán kezdi gyűjteni
- a rovarok sorban és nem kanyargósan haladnak
- a hangyák magas bolyokat építenek
- a vadludak már szeptemberben délnek indulnak
- a darazsak még októberben is csoportosan láthatók
- a vakondok ősszel magasra túrnak
- a pókok a szokásosnál nagyobb hálót fonnak, és nagy számban telepednek meg a házban
- a méhek korán behúzódnak a kaptárba
- a róka hosszasan vonyít
- a varjak tömegesen a városokban repkednek
- a sertés sok szalmát túr a fekhelyére.
A népi tapasztalás azt mutatja, hogy a tél milyenségét leginkább Orsolya (okt. 21.) és Dömötör (okt. 26.) napja árulja el, akiknek napján ha hideg szél fúj, igen hideg lesz a tél is.
