Ne etessük a vízimadarakat, többet ártunk vele, mint segítünk

Az elmúlt években örömmel tapasztalhattuk, hogy egyre több figyelmet fordítunk környezetünkre, és egyre inkább segítjük az állatok, madarak életét. Etetjük, itatjuk, és ha szükséges mentjük is őket. A jószándék ellenére is vannak esetek és kivételek,  amikor többet ártunk, mint segítünk. Az MME oldalán megjelent cikkben szakemberek hívják fel a figyelmet arra, hogy milyen nehéz helyzetbe hozzuk a vízimadarakat azzal, ha etetjük őket.

Fontos tudni, hogy az énekesmadaraink életmódja és túlélési szokásai eltérnek a vízimadarakétól. Míg az előzőeknél fontos a szükség szerinti etetés, addig a vadon élő társainál mellőznünk kellene.

Miért ne etessük őket?

• a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen “táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van (“angyalszárny-betegség”);
• a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
• szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (“elmocsarasodás”);
• növeli a fajok közötti hibridizációt;
• növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.

Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik, melyről részletesen az MME ír.

Ezúton is kérjük, hogy legyünk tekintettel a vízimadarak életmódjára, és soha, sehol, semmivel ne etessük őket!

Fotók: pixabay.com