Jó harminc éve a Ceglédhez tartozó, úgynevezett ugyeri tanyás körzetben pezsgett az élet. Az ott élő emberek a földeken dolgoztak, rendezett porták, gondosan művelt szőlők és gyümölcsösök árulkodtak a helybéliek gazdálkodás iránti szeretetéről.
A dűlőkben járva az itt-ott fellelhető romos házak és melléképületek árulkodnak a régi emberek mindennapjairól, de ma már kevés az életvitelszerűen ott lakó ember. A XV. dűlőben viszont áll egy biztonságosan körülkerített, takaros tanya, melynek udvarán ragyogóra mosott autó áll, a kisudvarra belépőt pedig két hatalmas, zömök törzsű, szelindek fajtájú kutya fogadja, a tyúkólak előtt pedig a szárnyas jószág káricál.
Éppen egy éve költözött az ugyeri, barátságosan berendezett otthonba a Viasz házaspár. Oda, ahonnan az utóbbi évtizedekben tömegesen menekültek a kiskert tulajdonosok, oda, ahol boldogulásukat remélték. Viasz Edina és Viasz Péter dolgos emberek, ám egyre vészesen romló egészségi állapotuk miatt életük talán legnehezebb időszakát élik, ám nem adják fel.
Hisznek abban, hogy a remény hal meg utoljára
Hellyel kínálnak, és mesélni kezdenek. Edina egy fővárosi Auchan áruházban volt pénztáros, Péter a NÉBIH jogelődjénél dolgozott. Egyikük ápolásra szoruló, súlyosan beteg, idős szüleivel éltek együtt, akik időközben elhaláloztak. Közben a devizahitelből vásárolt lakásuk törlesztő részlete megfizethetetlenül megnövekedett, ezért 2014-ben Budapestről a Tápióságra költöztek, egy örökségből származó régi, ötszobás családi házba.
Itt éltek együtt két nevelt és egy saját gyermekükkel. Utóbbi Pilisvörösvárra költözött, hogy német nyelvű gimnáziumba járhasson, a két nevelt gyermek pedig új nevelőszülőkhöz került – mert a házaspárnak hiába volt nevelőszülői vizsgája – romló egészségi állapotuk miatt e feladatot nem tudták tovább ellátni.
Amíg bírták, baromfit neveltek és azok eladásából éltek. Az ötszobás lakás fenntartását viszont nem győzték, így azt eladták és újsághirdetéseket böngészve leltek rá mostani tanyájukra. A környéket nem ismerték, ám az erdős, csendes környezet nagyon megtetszett nekik, ezért költöztek oda.
Gyorsan érkeztek a betegségek
Edinát egy Guillen barre szindróma nevű ritka betegség érte utol, amely az izmokat, ízületeket, valamint az ideggyököket támadja meg. A betegség miatt a nevelőszülői munka lehetetlenné vált számukra. Az asszony öt hónapi kórházi kezelés után hazakerült. Az orvosi felülvizsgálat szerint nem jogosult rokkant járadékra, ő viszont legyengülve, fizikai erőnlét hiányában nem tud tartós munkát vállalni.
Péter a szakmájában dolgozott kertészként. Neki a vállerei erősen nyomnak egy, a jobb kezéhez vezető idegszálat, ezért egyre gyengébb a keze. A problémát műtéttel nem lehet javítani, az orvosi szakvélemény szerint azonban ettől dolgozhatna. Péter azt mondja, hogy már a tűzifát is egy jóságos szomszédja vágja fel, annyira elgyengült a keze.
2018 sem kezdődött jól a betegeskedő házaspár számára. Január 31-ikével megszűnik a nevelőszülői munka befejezése után kapott „aktív korúak ellátása” megnevezésű csekély juttatásuk, kevés anyagi tartalékuk pedig vészesen fogy.
Dolgozni szeretnének, lehetőségre várnak
Ebben a nehéz helyzetben nem üldögélnek keseregve a tanyán, hanem égre-földre keresnek otthon végezhető munkát. Minden érdekli őket az összeszereléstől a számítógépes tevékenységen keresztül a csomagolásig, csak ne legyen túl megterhelő fizikailag. Mostanáig munkakeresésük nem járt sikerrel. Mint mondják, hisznek abban, hogy a remény hal meg utoljára, ezért nem adják fel, bíznak abban, hogy tényleges munkaadó segítőre találnak. Már annak is örülnének, ha valakinek tudomása van otthon végezhető munkalehetőségről, az tájékoztatná őket arról. Az üzenetet, vagy üzeneteket a retep2@freemail.hu e-mail címre várják.
Mi pedig szurkolunk nekik, hogy mielőbb rátaláljanak életük mostani megmentőjére, a munkára.
Fotók: Kőhalmi Dezső
