Medárd püspök napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyelések eredményei.
A legutolsó fagyos napként tartották számon június nyolcadikát, Medárdot pedig az utolsó fagyosszentként félték.
Minderről a következő kis rigmussal emlékeztek meg:
Medárd előtt ne várj nyárt, utána dér nem tesz kárt.
Jelnek tekintették, ha sok béka jött elő, ha a tyúkok a porban fürödtek, vagy ha a vakond magasan túrt.
Medárddal tehát mindenképpen baj van
Ha esik, akkor az a baj, ha a nap süt, akkor meg az. Pedig igen nehéz élete volt Medárdnak, s semmi köze sem az esőhöz, sem annak hiányához. Csupán rossz helyre osztották a kalendáriumban.
A napárban a szentek ünnepe szerint igazodó néphagyomány a megfigyelt időszak időjárásának kezdetét az ő nevéhez kapcsolta.
Medárdot 33 éves korában szentelték pappá, a papság és a nép egyhangú kívánságára lett püspök Medárd fáradságot nem ismerve járta egyházmegyéjét: ahol csak tehette, irtotta a pogány erkölcsöket.
A püspök szent életű, jámbor ember volt, halála előtt meghagyta társainak, hogy ne a katedrálisban temessék el, hanem annak az udvarán, hogy az arra járók lába, és a mennyből aláhulló édes eső szabadon érhesse a sírját. Ez így is történt, de, 971. július 1.-én a szerzetesek úgy döntöttek, hogy a püspök nem nyugodhat kint az udvaron. Ezért kiásták a sírt, a hamvakat pedig bevitték a templomba. A temetés napján hatalmas eső kerekedett, és negyven napig tartott. Úgy tartják azért, mert a szerzetesek nem vették figyelembe a püspök kérését.
A 40 nap egy legenda csupán. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólagos mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső most szét őket.
Somogy megyében úgy tartották, ezen a napon mindenképpen lehűlés várható. Ha nem esik, de esőre szükség volna, Algyőn az öregasszonyok nagy kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjék. Ugyanott ezen a napon egy nagy kakast kellett megfőzni, hogy eleredjen az eső. A lányok a mezőn sebesen forogtak körbe-körbe, közben pedig egy mondókát ismételgettek:
Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.
Ha megjött az eső, de túl sok, a mondóka ekképpen módosult:
Süss fel nap, Isten tányérkája, Kertek alatt kislibáim megfagynak.
Másutt a termésre is következtettek. Ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz. A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött az özönvíz, és akkor is negyven napig esett.
Úgy vélték, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú. Baranya és a Muravidék szőlősgazdái szerint, ha ekkor esik, rossz szőlőtermésre kell számítani, cserébe a szénatermés bő lesz.
A Medárd-napi esőzések tudományos magyarázata is van
Ezt pedig nyári monszun jelenségnek hívják. Monszunnak azokat a hatalmas méretű esőzésekre szokták hívni, amelyek Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentkeznek nyáridőben, amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja fel.
Ez a jelenség Európában is előfordul, szerencsére sokkal enyhébb formában. A kontinens belső területei felmelegednek, a felemelkedő meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felől hűvös, páradús levegő áramlik. Emiatt a kora nyári időjárást nyugati irányból érkező, gyakran igen heves, dörgő-villámló hidegfront érkezése jellemzi. A front mögött óceáni légtömegek érkeznek. Ezért június hazánk legcsapadékosabb hónapja.
Netfolk, Tánczos Erzsébet írása – Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Róka László
