Ha Medárd napján esik, akkor az a baj, ha a nap süt, akkor meg az

Medárd püspök napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyelések eredményei.

Ha Medárdkor esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Fordítva is igaz: ha nem esik, akkor negyven napos szárazság következik.

A legutolsó fagyos napként tartották számon június nyolcadikát, Medárdot pedig az utolsó fagyosszentként félték.

Minderről a következő kis rigmussal emlékeztek meg:

Medárd előtt ne várj nyárt, utána dér nem tesz kárt.

Jelnek tekintették, ha sok béka jött elő, ha a tyúkok a porban fürödtek, vagy ha a vakond magasan túrt.

Medárddal tehát mindenképpen baj van

Ha esik, akkor az a baj, ha a nap süt, akkor meg az. Pedig igen nehéz élete volt Medárdnak, s semmi köze sem az esőhöz, sem annak hiányához. Csupán rossz helyre osztották a kalendáriumban.

A napárban a szentek ünnepe szerint igazodó néphagyomány a megfigyelt időszak időjárásának kezdetét az ő nevéhez kapcsolta.

Medárdot 33 éves korában szentelték pappá, a papság és a nép egyhangú kívánságára lett püspök  Medárd fáradságot nem ismerve járta egyházmegyéjét: ahol csak tehette, irtotta a pogány erkölcsöket.

Feje fölött kiterjesztett szárnyú sasmadárral szokás ábrázolni. Ez a gigantikus sas megvédi az esőcseppektől, ami utalás a legendára, mely szerint Medárdot gyerekkorában kiterjesztett szárnyaival óvta meg a madár az esőtől.

A püspök szent életű, jámbor ember volt, halála előtt meghagyta társainak, hogy ne a katedrálisban temessék el, hanem annak az udvarán, hogy az arra járók lába, és a mennyből aláhulló édes eső szabadon érhesse a sírját. Ez így is történt, de, 971. július 1.-én a szerzetesek úgy döntöttek, hogy a püspök nem nyugodhat kint az udvaron. Ezért kiásták a sírt, a hamvakat pedig bevitték a templomba. A temetés napján hatalmas eső kerekedett, és negyven napig tartott. Úgy tartják azért, mert a szerzetesek nem vették figyelembe a püspök kérését.

A 40 nap egy legenda csupán. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólagos mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső most szét őket.

Somogy megyében úgy tartották, ezen a napon mindenképpen lehűlés várható. Ha nem esik, de esőre szükség volna, Algyőn az öregasszonyok nagy kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjék. Ugyanott ezen a napon egy nagy kakast kellett megfőzni, hogy eleredjen az eső. A lányok a mezőn sebesen forogtak körbe-körbe, közben pedig egy mondókát ismételgettek:

Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.

Ha megjött az eső, de túl sok, a mondóka ekképpen módosult:

Süss fel nap, Isten tányérkája, Kertek alatt kislibáim megfagynak.

Másutt a termésre is következtettek. Ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz. A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött az özön­víz, és akkor is negyven napig esett.

Úgy vélték, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú. Baranya és a Muravidék szőlősgazdái szerint, ha ekkor esik, rossz szőlőtermésre kell számítani,  cserébe a szénatermés bő lesz.

A Medárd-napi esőzések tudományos magyarázata is van

Ezt pedig nyári monszun jelenségnek hívják. Monszunnak azokat a hatalmas méretű esőzésekre szokták hívni, amelyek Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentkeznek nyáridőben, amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja fel.

Ez a jelenség Európában is előfordul, szerencsére sokkal enyhébb formában. A kontinens belső területei felmelegednek, a felemelkedő meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felől hűvös, páradús levegő áramlik. Emiatt a kora nyári időjárást nyugati irányból érkező, gyakran igen heves, dörgő-villámló hidegfront érkezése jellemzi. A front mögött óceáni légtömegek érkeznek. Ezért június hazánk legcsapadékosabb hónapja.

Netfolk, Tánczos Erzsébet írása – Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Róka László