A tehéntejről már viszonylag sokat tudunk, de a kecsketejről, a juh-, a szamár- és a lótejről keveset hallunk. Az alábbiakban néhány érdekességet mutatunk, többek között, hogy mire jók ezek a tejtermékek és mire ügyeljünk fogyasztásukkor.
A kecsketejnek észrevehető roboráló és tüdőerősítő hatása van, ha kúraszerűen alkalmazzuk. Ez már igen régi megfigyelés, sokan hallottak róla, hiszen időnként nagy divatba jön a kecsketej fogyasztása, és akkor bőven propagálják. Veszélyeiről viszont igen kevesen hallottak.
Bio tej ide, bio tej oda, feltétlenül forralni kell!
Egyrészt a kecskét ritkábban látja állatorvos, mint a marhát, s köztük is előfordulhat tébécés betegség, ami a tejét megfertőzheti. Nem véletlen a tehéntej immár 150 éves /!/ pasztörizálása ! Másrészt az alacsony, gyér szőrű állaton sokszor nyüzsögnek a kullancsok és bár neki nem ártanak, de a tejébe kerülő Lyme-kór és agyhártyagyulladás kórokozója embert is fertőzhet! Egyszerű forralással ezeket a veszélyeket mind kivédhetjük, de még így is fontos, hogy gondos gazdától vegyük a kecsketejet. Ha ugyanis nem ügyelnek a legelőjére, akkor mérgező növényeket is megehet, amik az állatnak kevéssé ártanak, de a tejbe belekerülve enyhe mérgezést okozhatnak…
- Roboráló, erősítő hatás. Talán ezen hatását ismerték fel legrégebben, mindig is erősítő kúrákhoz, hizlaló kúrákhoz használták, megerősítette a gyomrot, étvágyat csinált.
- Gyenge, vérszegény gyerekekkel itatták, bár ismert volt, hogy magát a vérszegénységet nem képes meggyógyítani.
Viszont szépen megerősödtek a gyerekek a kecsketejtől… - Kifejezett tüdőerősítő hatású! Egykor, mikor aratott a tüdőtébécé, minden hatásra felfigyeltek, ami javított a tüdőbetegek állapotán. Nos, a kecsketej szépen javította ezen betegek állapotát, kifejezett légzéskönnyítő, valamint köptető, hurutoldó hatásúnak bizonyult. Köhögés, szamárköhögés, mellfájás, asztma, nehéz légzés és tüdőtébécé kiegészítő kezelésére alkalmazták.
- Szájüregi elváltozások kezelése. ,,Megveszett száj”, tehát szájüregi kóros elváltozások, gombásodás, afták, szájüregi rák előtti állapot, stb. biztos hatásúnak ismert szere volt a kecsketej. Napi több alkalommal szájöblítést végeztek a kecsketejjel.
- Kecsksavó. A sajtkészítésnél maradó kecskesavót melankólia /depresszió/ ellenes hatásúnak ismerték, ám ilyen hatása csak a tavaszi hónapokban volt !
- Kecskevaj. Kecskevaj alapú gyógyhatású termékek időnként forgalomba kerülnek. Izületi panaszok, porckopás és reumás fájdalmak kezelésére ajánlják fájdalomenyhítő és gyulladást csökkentő hatása miatt.
A juhtejet – akárcsak a bivalytejet -, nem fogyasztották, mivel olyan magas a zsírtartalmuk, hogy már kevés is hasmenést okozhat. A belőle készült tejtermékeknek viszont számos gyógyhatása van. A juhtúró gazdag proteinben és energiával is ellátja a szervezetet, a cukorbetegek számára is jó választás, mivel segít a vércukorszint fenntartásában.
- A szamártej híg, vízszerű, kékbe játszó színű, nagyon édes, de igen alacsony zsírtartalmú, bizonyos mellékillattal bíró tejféle. Nehezen alvad meg, nyáron is eláll szobában 5-6 napig anélkül, hogy megsavanyodnék, de aztán szinte órák alatt megtúrósodik.
- Egykor bél-és gyomorhurutos csecsemők gyógyítására alkalmazták. A feltűnően jó gyógyeredmények miatt felmerült ezen állatok kifejezetten ilyen alkalmazásra való tenyésztése is. A szamártej az igen alacsony zsírtartalma miatt önálló táplálékként nem alkalmazható, csak időszakos gyógyító célú adagolásra alkalmas.
- Tüdőbetegségekre a kecsketejhez hasonlóan alkalmazták.
- Külsőleg a szamártej a bőrt kisimítja és fehéríti. Nem véletlen Kleopátra szamártejes fürdője, valószínűleg a rómaiak fehérebb bőrszínére vágyott.
- A lótej a legmagasabb cukortartalmú tej, ezért alkoholos erjesztésre is alkalmas, belőle készült a kumisz.
- Hazánkban a kanca tejét emberi fogyasztásra soha nem fejték, a közhiedelemmel ellentétben kumisz sem készült belőle. Csupán homályos utalások vannak egykori felhasználásáról. Mégis mint értékes, manapság sokat kutatott tejről és nomád elődeink fontos táplálékáról érdemes megemlékezni róla.
- A kancát az elválasztás után már nem lehet fejni, mint a tehenet vagy a juhot, a kecskét, vagy a szamarat. Kizárólag a csikótól lehet ellopni tápláléka egy részét. Ez a nomádoknál úgy történik, hogy nappalra kikötik a sátor mellé a két hónapnál idősebb csikót, mialatt anyja a ménessel legel. A kanca, mikor tőgye feszülni kezd a tejtől, keresni kezdi a csikót, hazaszalad hozzá, de nem engedik szoptatni, gyorsan megfejik és visszazavarják a ménesbe, esetleg már jön is a csődör érte visszahajtani. /Külterjes tartásnál a csődör féltékenyen számontartja a kancákat és szigorúan összetartja a ménest./ Ez a fejés napközben többször is megtörténik, mert a két hónapnál idősebb csikó nappal már koplalhat, éjjel majd kárpótolja magát.
- A ló fejésénél alkalmanként legfeljebb egy deciliter tejet lehet csak nyerni /!/, mivel nem rendezkedett be teje tárolására. Ezért nem válhatott belőle igazán tejelő háziállat, a nomád népek is csupán késő őszig, a kiscsikó felcseperedéséig fejhetik. De hazánkban is egykor a kocsisok, ha egész nap távol voltak a csikótól a kancával, megfejték akár 6-8-szor is egy nap, nehogy elapadjon a teje. A tejet rögtön meg is itták, mert a legfinomabbnak mondott, igen édes tej… Tartogatni nem lehetett, hiszen 3-4 óra hossza alatt már hashajtó hatásúvá válik és 6 óra alatt túróssá lesz.
- A lótej és a belőle készült alkoholtartalmú kumisz gyógyhatása gyakorlatilag teljesen megegyezik a kecsketej jótékony hatásaival, azzal a különbséggel, hogy még jobb hatásúnak tapasztalták.
Szerző: Kovács Péter Zoltán
