Tiszakürt nagyjából egyenlő távolságra fekszik Kecskeméttől, Szolnoktól és Szentestől. Az alföldi csöpp falu magas Tisza-gátjával párhuzamosan nyújtózik évszázados arborétuma. Az országos hírű növénykert sétányainak félhomályos zugai és napsütéses tisztásai felett hangulatok és emlékek keringőznek, akár a megzavart szúnyogok. Terebélyes tölgyfáitól néhány percnyi könnyű séta a főtér, ahol az iskola tekintélyt parancsoló tömbjének szomszédságában különleges ember lakik.
Németh György házának hátulsó műhelyében különös tárgyak sorakoznak a falakon. Körteforma, kerek hasú pengetősök, lopótökből faragott zeneszerszámok, embernagyságú nádsípok és kopottas wécéülőke-hárfa ötletesen felhúrozva. A munkaasztalon forgácsdarabok között datolyamagból faragott jegesmedve szobrocska hever. Tücsök és bogár, miegymás. Házigazdánk egy személyben nyomdász, fafaragó, hangszerkészítő, miniatürizáló és autodidakta népzenész.
György vérbeli reneszánsz ember. Apai dédnagyapjától örökölte kézügyességét és műszaki érzékét. Fiatal nyomdászként még a hagyományos módon, kézi szedéssel – apró ólombetűkből – kellett a könyvlapok nyomóformáit kiraknia az ipariskolában. A fiatalember szabadidejében gyakran olvasott könyveket és magazinokat. Az egyik képes újság borítóján egy apró faragott emberfigura fotójára lett figyelmes. A miniatűr szobrocska valós méretét egy mellé helyezett gyufaszállal illusztrálták. György elhatározta, megpróbál ennél kisebb szobrokat készíteni.
Első miniatűr darabjait gyufaszálból faragta egy ruhacsipeszből és egy szike éléből kombinált kéziszerszámmal. Majd kapott egy mikroszkópot, amivel huszonötszörös nagyításban tudott dolgozni. Sokat kísérletezett mire az 5 mm-es rotring ceruzabél mellett döntött. Ebből a HB-s jelű, keményebb grafitból faragta meg a később „Pisilős kisfiú” névre keresztelt emberelakot. A munkához saját magának kellett ismét célszerszámot készíteni, ebben az esetben a cipészek bőrlyukasztójának speciálisan kihegyezett változatával faragott.
Szívem minden egyes dobbanása láthatóvá vált, amikor a mikroszkópba néztem. Az ujjam hegye ütemesen mozgott, ekkora nagyításban ugyanis jobban reszket a kéz
– meséli mosolyogva György.
Ifjú apaként gyermekeivel régen sokféle állatfigurát hajtogatott. A daru közismert feladata a papírhajtogatás szerelmeseinek, ezért úgy gondolta, megpróbálja kicsiben is megformálni. Legkisebb origami madarát 5 milliméteres négyzetlapból készítette. Egy kihegyezett fogpiszkálóval hajtotta meg a kicsinyke papírszobrot. Érdekessége, hogy a farkát meghúzva – hasonlóan nagyobb méretű társaihoz – a szobor képes fel-le mozgatni szárnyait.
A népzene és a hangszerkészítés iránti rajongása egy fiatal hölggyel és egy citerával kezdődött. A szomorú történet akár egy szerelmes film forgatókönyv írójának álma is lehetne. Akkoriban még Pesten laktak. A nyurga fiatalember valamiért nap közben felszaladt édesapjához. Az emeleti lakásban egy kedves fiatal hölgy – később kiderült, apja akkori barátnője – citerán játszott. Györgyöt azonnal magával ragadta a szokatlan dallamvilág, és a kisasszony szépsége. Azon nyomban megpróbálta elkérni a hangszert, ám gazdája kijelentette, csak halála után adja oda bárkinek legféltettebb citeráját. Évekkel később, mikor a fafaragó már az egész históriát elfelejtette, egy fiatalember csöngetett be hozzá, kezében egy régi ismerőssel. Elmondta, édesanyja utolsó kívánsága volt, hogy kincse a legjobb kezekbe kerüljön. György sírva vette át a fiútól a citerát.
Németh György ezzel a furcsa módon megszerzett, gyári hangszerrel a kezében mit sem konyított a pengetéshez. Első saját citeráját égerfából készítette. Egyedi hangszere szépségét egy balatonboglári kiállítás is örömmel fogadta. György hamarosan elkezdte ontani a pengetős, fúvós, tekerős és ütős hangszereit, és eközben lépésről-lépésre elsajátította a citerázás fortélyait.
A kürti ezermester amint megpillant egy bútordarabot, vagy egy szál bambuszt valahol a lomok között kallódni, meglátja benne a hangszert. Kezei nyomán a legfurcsább átalakuláson egy régi wc-ülőke ment át, hiszen Németh György hárfát készített belőle. Az elsőre bolondos ötlet egy akkoriban népszerű beat együttest, a Gúnya zenekart is megihlette – hasonló alakú elektromos gitárral jelentek meg később a színpadon.
Később az internet elterjedésével mesterünk érdeklődése az egzotikus kultúrák felé fordult. Ihletet merített a természetközeli népek hangszereiből, rácsodálkozott az afrikaiak ötletességére. Ezek hatására kókuszdióból, lopótökből kezdett hangszereket kreálni. Hegedű és halimba, tambura és lantok, bambusz szaxofon – a faragómester repertoárja folytonosan bővült.
A fiatalabb generáció tagjai is gyakori vendégek a mester tiszakürti házában. Németh György nagy szeretettel mutatja meg a gyerekeknek különleges hangszereit, és bátorítja őket, hogy megszólaltassák azokat. Családjában középső fia örökölte édesapja kézműves hajlamait, Németh András a Tropikárium hatalmas akváriumainak korallszirtjeit és műkő háttereit építi.
A vidéki fafaragó háza előtt színes varázsszőnyeg tavasztól őszig a virágoskert. Télen gondosan letakarított járda, a nagy kapu oszlopán faragott bálvány, hibátlan kerítés és mívesen festett épülethomlokzat. Aprócska jelei a hatvanhárom éves házigazda lelki gazdagságának. Tiszta udvar rendes ház ez a sokszínű, takaros porta, ahol kutyaugatást nem, egzotikus dallamokat annál gyakrabban hallani az udvar felől.
Fotók: Németh György
