A nyár a legjobb alkalom arra, hogy gyerekeink végre kiélvezhessék a nyarat, és minél több időt tölthessenek a természetben. Mert ott mindig akad felfedezni való, mindegy, hogy az erdő mélyén, a vízparton, egy parkban, vagy csak saját kertjükben játszanak. A lényeg, hogy hagyjuk őket szabadon mozogni!
Ne érezzük kényszeresen azt, hogy csak akkor vagyunk jó szülők, ha táborról táborra küldjük őket, és programözönben töltik el a nyári szabadságot. Hagyjuk inkább, hogy maguk irányíthassák szabadidejüket, tegyék azt, amihez épp kedvük van. Egy dolgunk van: teremtsük meg az ideális feltételeket, vigyük őket minél többet ki a természetbe, legyen egy kert, ahol szabadon játszhatnak, ismerkedhetnek a monitor nélküli világgal.
Íme, még néhány tipp a zoológus és biológus Kratt testvérektől, Christól és Martintól is, akik a “Wild Kratts” elnevezésű gyermekeknek szóló TV-műsort vezetik. Pontokba szedve következzék pár jó tanács tőlük is, hogyan segíthetünk gyerekeinknek abban, hogy megszeressék a természetet:
1. Hagyjuk, hogy a szabadban is hadd irányítsanak
A jó hír az, hogy nem is kell különösebben tanítanunk a gyerekeinket a természet szeretetére. Alapból imádnak kint tartózkodni, a természetben bogarászni, míg el nem rontjuk őket… Megcsodálnak mindent, lenyűgözi őket a színes virágok, a sziklák és a fák, de egy patakparton is órákig eljátszanak.
Egy szülő sokkal inkább zavaró tényező lehet, főként, ha folyton irányítani akar. Az első tipp, amit érdemes megfogadni, hogy amennyire csak lehet, engedjük szabadon őket, húzódjunk a háttérbe, hadd fedezzék fel maguk a természetet!
A Kratt testvérek még azt is tanácsolják, hogy ne féljünk attól sem, ha látszólag unatkozik a gyerek:
Az unalom vezeti a gyerekeket a kreatív izmok megmozgatásához. Az unalom időt ad nekik, hogy egy kicsit gondolkodjanak, lélegezzenek, felfedezzék és kitalálják, mit szeretnének majd csinálni. Lehet, hogy először furcsa lehet, de ha adunk időt a gyerekeknek, hogy unatkozzanak, csodálkozni fogunk aztán, milyen kreatív módokon fogják eltölteni a szabadidejüket.
2. Légy “kolibri szülő”!
A “kolibri szülők” jelen vannak a gyermekeik körül, ahogy a kismadár a nektár körül, de tiszteletben tartják a önállóságukat, nem csüngenek folyton rajtuk.
Már az 5-6 éves gyerekeknek is erős a függetlenség iránti vágyuk. Ezek a szülők lehetővé teszik azt, hogy minél önállóbban mozoghassanak kint, akár kockázatok árán is, hiszen ebből tanulhatnak leginkább. Ha nem muszáj, ne korlátozzuk és ne ellenőrizzük állandóan őket!
Ahogy írják:
A cél nem a kockázat teljes megszüntetése. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan kell kezelni a kockázatos körülményeket, vagy később sokkal nagyobb következményekkel kell szembenézniük, ha tapasztalatlan serdülők és felnőttek lesznek.”
3. Nem baj ha elesnek, és az sem, ha sáros lesz a cipőjük!
A ruhákat ki lehet mosni, a csípések is eltűnnek, a tüskék okozta karcolások is begyógyulnak, a csaláncsípés sem fáj annyira, hogy emiatt ne engedjük átkelni a gyerekeket mondjuk a bozótoson. Hagyjuk, hogy a kölykök magabiztosan mozoghassanak a természeti világban, és ne korlátozzuk folyton őket, ilyen mondatokkal se:
Légy óvatos! Vigyázz, mert leesel! Tedd le, mert koszos! Vigyázz, mert megcsíp! Ne ugord át, mert eltörik a lábad” Ne menj ki, nem látod, hogy esik?!
Keressünk természetes élőhelyeket, hiszen egy mocsár felfedezése, lehet, hogy piszkosabb, de hatékonyabb eszköz a gyakorlati tanulásra, mint egy állatkert vagy pillangó télikert!
Vigyük őket minél többször erdei túrákra, piknikezzünk parkokban, kiránduljunk a hegyekben, menjünk kempingbe, vagy csak verjünk fel egy sátrat nyáron a kert végében, hadd élvezhessék a szabadban alvást!
4. Töltsünk a szabadban annyi időt, amennyit csak lehet
Legyen ez az idei nyár küldetése is! Üljünk le a gyerekekkel, és tervezzük meg együtt, hol túrázhatnánk, kirándulhatnánk, hol nem jártunk, mit lenne érdemes még megnézni. Ha már iskolások, adjuk ki feladatként, hogy keressenek új túraútvonalakat, olyan célállomásokat, amiket érdemes felfedezni, amire ők kíváncsiak.
5. Mindig legyen kéznél egy kutató csomag
Pakoljunk be egy külön hátizsákba mindent, amit a kirándulások és felfedezéseik alkalmával mindig magukkal vihetnek: bogárgyűjtő dobozt, nagyítót, zsebkést, zseblámpát, pillangóhálót, útmutatókat vadvirágok, rovarok, fák, madarak számára…
Ne felejtsük el a szokásos kellékeket sem:
- egy kalapot,
- fényvédőt,
- harapnivalót,
- esőkabátot
- és egy vizes palackot.
6. Pozitív hozzáállás
Szülőként törekedjünk arra, hogy gyerekeink minél inkább átélhessék és megszerethessék a természet közelségét, és ne veszélyekkel teli, életidegen, “piszkos, sáros, bogaras” helyeknek lássák. Dicsérjük és szeressük, becsüljük meg mi is a környező állat- és növényvilágunkat, hogy olyan felnőttet nevelhessünk belőlük, akik később a természetet védeni és óvni fogják.
Címlapfotó: Pixabay.com
