Ha beporzók lennénk, akkor valószínűleg meg sem állnánk a napsütötte Costa Ricáig, a főváros egyik kívül eső negyedében ugyanis mindent megtesznek annak érdekében, hogy a méhek, denevérek, kolibrik és pillangók otthon érezzék magukat.
A projekt több mint egy évtizede indult el Curridabat külvárosban. Edgar Mora volt polgármester a lapnak arról beszélt, a beporzókat állították középpontba.
A beporzók felsőbbrendű teremtmények, mégsem kérnek a munkájukért semmit. A terv az, hogy minden utcát biokorridorrá alakítsuk és az ökoszisztéma számukra kedvező legyen
– magyarázta.
Hogy erősítsék a kapcsolatot ember és állat között, minden beporzónak tiszteletbeli állampolgárságot adtak a közösségben, majd ezt később kiterjesztették a növényekre is. Az erőfeszítések már most gyümölcsözőek, az egykor meglehetősen szerény külváros ma virágzik, és nem véletlenül érdemelte ki a Ciudad Dulce, vagyis az Édes Város becenevet.
A negyedet kizöldítették annak érdekében, hogy a méheknek és más beporzóknak, valamint a fáknak és növényeknek elegendő élettere legyen a fejlődéshez 72 ezer ember társaságában. Ebből persze a lakosság is profitál, hiszen a légszennyezettség csökken, a fák pedig árnyékot adnak a nyári hőségben.
A dús biokorridorok mentén a méhek, denevérek és kolibrik kedvükre mozoghatnak, senki nem zavarja őket.
Más latin-amerikai városok próbáltak az európai települések mintájára építkezni, de mi más utat követünk. A természet inspirálta az ötletünket és a saját tapasztalatainkra alapozunk. Nem azt mondjuk, hogy erdő van a városban, hanem hogy város van erdőben
– fogalmazott Irene Garcia, a projekt irányítója.
