Többségünk nyárra tervezi be az éves szabadságát. Ebben az időszakban utazunk el, és töltünk el néhány napot az otthonunktól távol. Ki belföldön, ki külföldön, ki aktívan, múzeumokat látogatva, városnéző utakon, mások passzívan, egy medence mellett vagy vízparton, tengerparton esetleg a hegyekben kirándulva pihennek és töltődnek fel.
Vannak azonban, akik télen indulnak útnak – és nem feltétlenül síelni.
A télen útra kelők közé tartozik Mihalicz Ágnes is, aki évek óta januárban indul ,,nyaralni”-telelni Dél- és Közép-Amerikába.
Tősgyökeres fonyódi lakos vagy, nem mellesleg amatőr fotós…
Fonyódon élek születésem óta, szüleim, nagyszüleim is itt élnek, éltek. A helyi rendelőintézet egyik vezetője vagyok. 34 éve dolgozom itt. Nagyon szeretem a munkahelyemet, a benne dolgozó embereket és a minket felkereső betegeket. Amikor nem dolgozom, akkor többnyire kutyázom, fotózok. Legkedvesebb fotótémám a család gyerekei, a kutyák és a Balaton illetve annak állatvilága. Magamnak, a családomnak fotózok és a legkedvesebb képeimet felteszem a Facebookra.
Honnan jött az ötlet, hogyan alakult ki az a szokásod, hogy Dél-Amerikába jársz telelni?
Mivel Fonyódon lakom, nyáron nem megyek sehova, hiszen itt van nekünk a Balatonunk. Akkor (is) szerintem itt a legjobb.
Nővéremmel szoktam utazgatni, az ő baráti körében emlegették sokat jelenlegi túravezetőnket, akivel idén már ötödik alkalommal utaztunk együtt.
Pár éve, egy betegség kapcsán határoztuk el, hogy rövid az élet, lássunk világot, van rá pénzünk, van rá időnk és főleg kedvünk, menjünk a Mirador Adventures-sal (Nagy Endrével) amíg csak megtehetjük. Endre nagyon izgalmas túrákat tervez főleg olyan helyekre, ahol nincs tömegturizmus. Szerencsére hasonló dolgokat kedvel, mint én, az állatokat, természetet. Van türelme kivárni a lassabban haladó (mint én például) embereket, akik nem csak a fotózás miatt kullognak hátul, hanem a kondíciójuk sem mindig az igazi.
Az első utazások egyikén kialakult egy törzscsapat, (akikkel 2020-ban Peruban, majd azt követően Budapesten, a Covid járvány elején összesen 4 hetet töltöttünk karanténban összezárva), ha lehet akkor együtt utazunk. Általában 2-3 hétre megyünk, így a leggazdaságosabb. A törzsutasokkal nagyon jó baráti kapcsolatba kerültünk, találkozunk évközben is.
Milyen országokat láttál eddig, ott milyen életre szóló élmények értek?
Első utunk Endrével Észak-Kolumbia volt, ez Endre kedvenc helye, szerinte Kolumbia a Föld legszebb és legkedvesebb országa.
Nagyon kedvesek az emberek, gyönyörű természeti adottságok, isteni gyümölcsök. Láttuk az arhuaco indiánok szent faluját, Nabusimakét, résztvehettünk hétköznapjaikban, kicsit beleláttunk sámánkodásaikba. Voltunk a Karib-tenger partján, Palominóban, négynapos gyalogtúrán vettünk részt a Ciudad Perdidához, vagyis az Elveszett városhoz.
Második utunk Ecuador volt. Álltam egyik lábammal az északi, másik lábammal a déli féltekén egyidőben. Ecuador bár az Andok legkisebb országa, mégis rengeteg látnivalóval büszkélkedhet. Itt magasodik a világ fölé a Chimborazo, mely a Föld középpontjától legmesszebb eső szeglete a sárgolyónak.
2020-ban jártunk Peruban, ez kicsit máshogy volt izgalmas, mint a többi. Sajnos akkor kezdődött a világjárvány, így nem tudtuk befejezni az utunkat, lezárták a világot és karanténba kerültünk, de amit láttunk Peruból az felejthetetlen volt. Egy korábbi utazásunk kapcsán volt szerencsénk látni Machu Picchut az inka ösvényeket bejárva.
Ezt követően ismét Kolumbiába mentünk, az ország közepébe, megismerkedtünk többek között a paramoval. A paramo a Föld egyik legsérülékenyebb ökoszisztémája, egyben egyik legizgalmasabb növénytársulása. A trópusi területek magashegyi lápjai adnak otthont a frailejónoknak, amik fantasztikus természetes víztisztító-berendezések. Itt gyönyörű kolibriket fotóztam.
Idén pedig Guatemalában voltatok…
Igen, idén Guatemalában jártunk. Guatemalát nem véletlenül tartják sokan a Föld legszebb országának, van itt minden: a letűnt maja civilizáció fenséges piramiscsodái, hagyománykövető indián népcsoportok gyönyörű, színes ruhákban, éppen most is tüzet okádó vulkán, tukánok, bőgőmajmok, kajmánok, pelikánok, esőerdők, tenger.
Láttuk Tikal és Yaxha romjait, Semuc Champey vízesést, a gyönyörű Atitlán-tavat, valamint Chichicastenango és Nebaj izgalmas kézműves piacát. Jártunk a a Pacaya-vulkánon, mesés napfelkeltét néztünk az Indián orról, csónakáztunk a Petexbatún-lagúna mocsaraiban, kajmánokat, romokat fotóztam Ceibalban és Aguatecában, kajakoztunk, bevallom balatoni lányokhoz nem méltóan ide, oda cikázva a Rio Dulcén. Pelikánokat és fregatt madarakat lestem a Karib-tenger fehér homokos öblében.
Miért jobb így utazni, ajánlanád az ilyen utakat másoknak is?
Az ilyen utakat azoknak ajánlom, akik szeretik a mozgalmas időtöltést. Olyan helyeket jártunk be, ahol a turisták nem nagyon járnak. A túravezető általában 8 főben határozza meg a maximális létszámot. Így mindenhova egyszerre be lehet jutni, egy asztalhoz le lehet ülni. Nem v, könnyebb szálláshelyet találni, könnyebb “elvegyülni” a helyiek között. Lehet utazni a helyi tömegközlekedéssel, ami többnyire kisbuszszerűség. Könnyebb a kis létszámhoz igazodni bármilyen téren.
Mik a jövő tervei?
Ha anyagilag, egészségileg bírjuk és kedvünk és kondink is lesz hozzá, jövőre Venezuelát szeretnénk megnézni ugyanígy. Rengeteg képet készítek majd ott is.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
